Habsburg Ottó - Így láttam

A királyok halnak, az ember él
2011-ben Habsburg Ottó közel 99 évesen, egy évvel nagyszerű feleségének halála után örök nyugalomra szenderült egy csodaszép tó partján. 
Két temetés: nem szokatlan Habsburg-házi körökben. Kivágják a szívet, azt szívurnába helyezik. A testet a szív nélkül eltemették Bécsben, a szívurna útra kelt Pannonalmára, ahol Várszegi Asztrik apát áldásával helyezték végső helyére.
 
A szívet az emberiség egyöntetűen az érzelmek központjának álmodta meg. Nemcsak a szeretet, a szerelem – de a gyűlölet és minden más érzelem szélsőséges megnyilvánulását is onnan eredeztetjük. Szívből szeretem – szívből gyűlölöm. Ugyanúgy használjuk mindkettőt. Ha az agyi működés leáll, a test még élhet egy darabig, sokáig. Ha a szív szakad meg, nincs tovább.
 
A Habsburg-család tudta, milyen fontos volt Ottó számára Pannonhalma, egyáltalán a bencés neveltetése, és ezen keresztül a „magyar alattvalók". Ahogy ez a szívből buzgó szeretet több elődjénél is megnyilvánult, és ilyenkor a magyar köznép nagy része igencsak tudta szeretni őket.
A kifejezetten magyar gyermeki díszruhában feszítő Habsburg Ottó négyévesen ott áll a legendás császár és király, Ferenc József temetésén. Felette apja, IV. Károly, a leendő király, körülötte a rokonok azt számolgatják, Károly mellett ki számít a trónörökösnek. Nincs nagy vita, a négyéves Ottó. Övé lesz a trón, minden bizonnyal, ha Károly elszenderül vagy önként lemond. Érdekes, hogy bár az első világháború egyik legkeményebb időszakában vagyunk, fel sem merül senkiben, hogy a folyamat megszakad, a Habsburg-ház száz év múlva már csak lecke a tankönyvekben.
Kilencévesen a gyermek Habsburg Ottó végignézi, ahogy apja verekszik a magyar trónért, mint jogosnak vélt jussért, és imádott anyjával együtt harcol, fegyverrel harcol érte, hogy aztán a „királyi pár" a tatai börtön hűvösében gondolja át történelmi szerepét.
 
Negyedik „detronizációja", trónfosztása volt ez 1921-ben a Habsburg-háznak. 1620-ban a győzedelmes erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor mondta ki először Magyarország önállóságát, nem sokáig tartott. 1707-ben Rákóczi az ónodi országgyűlésen hirdette ki ugyanezt. Érdekes, hogy Rákóczi nem önmagát, hanem bajor fejedelmet szeretett volna a magyar trónra. 1849-ben a híres debreceni országgyűlésen, a debreceni nagytemplomba bezsúfolódott magyar nemesség előtt mondta ki ismét Kossuth a trónfosztást.
 
A Habsburg-ház mindegyiket túlélte. Hogy aztán jöjjön újra egy „Bethlen", mint az első alkalommal, de most Bethlen István miniszterelnök, aki kézjegyével látja el az ítéletet. A Habsburg-ház uralkodói joga Magyarország felett megszűnt.
 
Habsburg Ottó (a reménybeli II. Ottó) trónigénye megmaradt, trónja azonban nem. Kamaszfiú, jóvágású, szép kiállású fiatalember. Bencés neveltetést kap, Zsámboky Pál védőszárnyai alatt, magyar a pap-nevelő, természetes, hogy II. Ottónak élő kapcsolata marad a magyarokkal, Pannonhalmával, szeretett tanáraival. Apja száműzetésben, ő pedig az egyik leghíresebb és kétségkívül legszínvonalasabb egyházi iskolában tanul. Hogy aztán Belgiumba menjen, ott végezzen egyetemet, a politika- és társadalomtudományok doktora lesz.
 
A trónörökös (bár még nem mondott le hivatalosan trónigényéről) olyan tudományok iránt érdeklődik, melyek magyarázhatják családja és saját történelmi helyzetét. És mivel a jó egyetem nem a múltat magyarázza, hanem a jövőre készít fel – Habsburg Ottó rendkívüli tehetséggel átlátta saját feladatát és lehetőségeit. Rokonai követelésére néha kinyilvánítja trónigényét, de ez már sem az osztrákokat, sem a magyarokat nem érdekli. Őt sem. Inkább egy új eszme követőjévé válik, egy olyan politikai-társadalmi törekvésnek lesz haláláig híve, amely 1923-ban alakult, és a „Paneurope" című kiáltvány közzététele után a Páneurópai Unió néven működött, működik ma is. Habsburg Ottó 1936-ban csatlakozik a szervezethez, huszonnégy évesen. A Páneurópai Unió Európa egyesítésének gondolatával, az Európai Egyesült Államok eszméjének megalkotásával foglalkozik. Feladatát a Páneurópai Unió egyik legismertebb követője, Thomas Mann fogalmazta meg legjobban, amikor arról értekezik, hogy új világháború közeledik, és ennek megakadályozása az egységes európai unió feladata lehet. Hogy a német és olasz nacionalizmus ne sodorja ismét háborúba a kontinenst. Akkor ez kétségbeesett kísérlete volt a humanista európai értelmiségnek, amely azonban nem tudta megakasztani a történelem fogaskerekét.
Az „abszolutista" Habsburg Ottó tehát az Európai Egyesült Államok gondolatának lelkes híve lett. A trónigénylő trón nélkül is fontos ember, az egyik legfontosabb arisztokrata, befolyása, pénze van, alakja szimbolikus, történelmi. Nem csoda, hogy sokan keresik a társaságát, olyan vezérek is, mint Adolf Hitler, aki azzal hitegeti, ha a német birodalmi törekvések győzelemre jutnak, a trón ismét Ottóé lehet. De a fiatal, elszánt és felvilágosult férfi már más szemmel nézi a világot. Tudja, hogy apja és nagyapja ideje már nem jön el újra. Hitler szeretné maga mellett tudni őt, mert ezzel a számára veszélyes Páneurópai Unió is elveszítené egyik vezérét. Habsburg Ottó nemet mond Adolf Hitlernek, ezzel kivívja haragját, a Führer bosszúja elől kénytelen az Egyesült Államokba menekülni.
 
Neki mint még mindig hivatalos trónigénylőnek nem kell az utcán kezdenie karrierjét, mint a szokványos amerikai történetekben. Származása, családja ott is a legfelsőbb körökben tartja, ez akkor így természetes. Ahol annak idején Kossuth Lajost mint szabadsághőst befogadták, éltették, száz év után a trónkövetelőnek is megjár a tisztelet.
 
Roosevelt elnök közvetlen munkatársának hívja meg, afféle „titkos tanácsosnak". Senki nem tudja, mi a pontosan a feladata, titulusa nincs, mégis befolyással bír az amerikai legfelsőbb politikai életben. Rooseveltnek ugyanaz az eszme tetszik meg, mint Hitlernek, az egységes Európa gondolata. És ő már a háború utáni helyzetről értekezik vele. Hiszen egyértelmű, ha a szövetségesek oldalán belép az Egyesült Államok a háborúba, a keletről elemi erővel közeledő szovjet hadsereggel együtt Hitlernek esélye sincs. A kérdés csak az, „meddig hagyják elmenni" a diktátort, kinek milyen anyagi, üzleti érdeke fűződik ahhoz, hogy még egy darabig pusztíthasson.
 
A háború után vágyott haza, Európába, közelebb Ausztriába, amit hazájának tekintett. De Ausztria nem engedte be addig, míg hivatalosan is le nem mond trónigényéről. Nem tűnik túl komolynak ez a hivatali hercehurca, hiszen Európa már két részből állt, a „nyugat" és a „kelet" politikai, hadi értelemben őrizte egységét. Nem valószínű, hogy itt bármiféle új királyságra remény lett volna. 
 
1960-ban végre a Habsburg–Lotaringiai-ház belátta ezt, és a családtagok lemondtak trónigényükről. 1961-ben Habsburg Ottó, a valódi trónra jogosult is megtette ezt. Már „csak" főherceg maradt. De az osztrákok még évekig elvitatkoztak a lemondás jogosságán, Habsburg Ottó várt, aztán lemondott arról, hogy Ausztriában éljen.
 
Különösen, hogy 1951-ben megnősült (ekkor 39 éves). Természetesen Ottó főherceg főúri körökben keresgélt, 1951. május 10-én a franciaországi Nancyban vette feleségül Regina szász-meiningeni hercegnőt (1925–2010), akitől hét gyermeke született. Fia, Habsburg Károly főherceg – a magyar legitimista csoportok álláspontja szerint ő Magyarország királyi és Ausztria császári trónjának jogos örököse – 1961-ben született Bajorországban. Legkisebb fia, György 1964. december 16-án látta meg a napvilágot a bajorországi Starnbergben. Huzamos ideig a Magyar Vöröskereszt elnöke, feleségével, Eilika oldenburgi hercegnővel és három gyermekükkel (Zsófia, Ildikó, Károly), 2000-től a Budapest melletti Sóskúton és a bajorországi Pöckingben élnek.
 
Habsburg Ottó életében két dolog volt egy szinten fontos: a család és a páneurópai gondolat szolgálata. Házassága legendásan boldog volt, a páneurópai mozgalommal azonban néha meggyűlt a baja. Az egységes Európa gondolata addig, míg a szovjet katonák a demilitarizált övezet egyik felén gyakorlatoztak, nem feltétlenül volt aktuális. 1973-tól Habsburg Ottó átvette a Páneurópai Mozgalom elnöki tisztjét, amit haláláig meg is tartott. Egyik nagy segítője lett az Európai Unió megalakulásának, kapcsolataival, tekintélyével segítette a törekvéseket, már mint német állampolgár. Németországi képviselőként az Európa Parlament egyik meghatározó alakja lett, nagyon sokat tett azért, hogy Magyarország is az Unió tagja lehessen. És nemcsak Magyarország, hanem a „birodalom" egyéb kelet-európai államai is. Rengeteget járt a térségben, híres volt arról, hogy képes volt mindenhol az adott ország nyelvén elmondani beszédét.
 
1999-ben megkapta a Magyar Köztársasági Éremrend nagykeresztje kitüntetést, és az egykori trónkövetelőből kitüntetett európai politikus lett.
Felvilágosult trónkövetelő. Akinek már nem küldetés a királyság, csak dísz.
 
Az európai népek máig érezhető nosztalgiával gondolnak a királyságra. Az angolok makacsul ragaszkodnak ehhez az intézményhez, és a méhekhez hasonlóan akkor boldogok igazán, ha királynőjük van. A menekültválság előtti békeidőkben a norvég király minden vasárnap délben megjelent a palota kapujában, mondott valamit, majd lement a nép közé, és a szerencsésebbek kezet foghattak vele. Ma, ha hirtelen rákérdeznénk egy, az utcán az iskolából hazafelé bandukoló diákra Budapesten, hogy hány király van még Európában, valószínűleg zavarba jönne. Nemrég a spanyol király szólalt meg váratlanul a katalán függetlenségi törekvések után. Tíz éve Spanyolországban élő ismerősöm telefonon osztotta meg velem döbbenetét: „Te, én nem is tudtam, hogy ezeknek még van királyuk!".
 
Habsburg Ottót nagyon sokan Ausztriában és Magyarországon egészen a kilencvenes évekig jogos trónkövetelőnek ismerték el, és azon dolgoztak, hogy a trón is előkerüljön. A rendszerváltás után az egyik párt ha a trónra nem is, de köztársasági elnöki székre felkérte Habsburg Ottót, aki mosolyogva, udvariasan hárította el az ajánlatot.
 
A most kiadott memoárjának címe: „Így láttam." Figyeljünk a részletekre. Nem azt mondja, hogy „Ezt láttam", nem érzi egyértelműen érvényesnek, betonbavalónak mindazt, amit átélt, tapasztalt. Felvilágosult arisztokrataként, művelt és szeretni való emberként megtartja a tévedés lehetőségét.
De tőle – ha vannak – a tévedések is érvényesek.
 
Pozsgai Zsolt