Jankovich Ferenc - A budai Napkirály

Ajánlás

A magát költőnek valló és akként is induló, a Nyugatban és  a Kelet Népében egyaránt publikáló Jankovich Ferenc regényének első kötetét tarja kezében az olvasó. A pentelei kőműves házból induló és onnan a párizsi Sorbonne-ig eljutó, népi gyökerű fiatalember mindenséget versbe venni vágyó szándéka metamorfizálódik pályája vége felé a magyar régmúlt dicső és tragikus eseményeinek hű tolmácsolásává történelmi regényeiben. Az akkora már sok kötetes költő, irodalomtörténész, szépíró, filológus a 60-as évek elején jut el addig a felismerésig, hogy mindazon alkotói előzmények, melyek addigi  pályáját meghatározták, koncentrálhatóak egy-egy nagy prózai műben. Ebből a felismerésből születik meg a Világverő Mátyás király is.

Jankovich regénytrilógiája egyszerre viseli magán a magyar gyökerű értelmiségi és az européer gondolkodó valóságábrázoló szándékának minden fontosabb jegyét. Lehetne az is a címe Jankovich Ferenc trilógikus regényének, hogy: a XV. század második felének története Magyarországon. Hiszen igaz ugyan, hogy mindhárom rész abszolút főszereplője Mátyás, emellett azonban az író felvonultatja a kor minden jelentős politikusát, leírja a korszak legfontosabb történéseit, mindezeket szinte kronológiai sorrendben. Ám mégsem lehetne ez a cím! Mert a mű több történelmi események regényes leírásánál.

Sokkal inkább arról van szó, hogy a magyar regény Jókai-Mikszáth-Gárdonyi-Herczeg-féle vonulatának kései folytatódását érezhetjük e trilógiában. A színesen leírt epizodikus szerepű, történetileg soha sem bizonyított, anekdotikus elbeszélésrészek Jókait, Mikszáthot idézik. A rendkívül gondosan megkutatott, szinte tudományos precizitású, a tényekhez ragaszkodó módon megírt fő cselekményszál Gárdonyit követi. A könnyű toll, az elegáns, könnyed, néha lektűrszerű stílus Herczeg regényeiből lehet ismerős az olvasónak. A színes korrajz, mely mindvégig egyenrangú elem a cselekményszál mellett, igen olvasmányossá és élvezhetővé teszi Jankovich Ferenc művét.

Az első kötetben (A világverő) az ifjú királyt láthatjuk, aki kezdettől fogva másként fogja fel az uralkodást, mint ahogy elvárnák, illetve elvárható volna tőle. Az egyszerű származású, „népből" jött uralkodó minden gesztusa, sajátos gondolkodása arról vall, hogy naggyá lenni nem származási előjog, hanem akarat, jellem, tehetség,elkötelezettség, hazaszeretet a szükséges feltételek.

A második kötet (A Budai Napkirály) a Magyarországot európai nagyhatalommá tevő , hatalma csúcsán lévő  férfit varázsolja elénk, aki számára egyformán fontos Magyarország emelkedése, illetve európaivá válása. Látjuk a nagyívű koncepciót kidolgozó, cselekedeteit gondosan megtervező államférfit, akit azonban minduntalan megbéklyóz magánéleti boldogságának beteljesületlensége. A hazai viszonyokon messze túllátó, egész Európát megújítani szándékozó nagy király Magyarország helyét tartósan Európa centrumában kívánja kijelölni.

A trilógia zárókötete (A fáklya kilobbant) a trónutódlásért folytatott küzdelmek izgalmas, színes leírása, melyben a korábrázolás, a korfestés, a változó európai realitások ábrázolása kerül a középpontba.

A világverő Mátyás király nem csak azért érdekes és izgalmas olvasmány ma is, mert részletes és alapos képet kapunk a magyar történelem egy dicső korszakáról, hanem azért is, mert lehetetlen nem észrevennünk, XXI. századi mai magyaroknak a történelmi és szituációbeli párhuzamokat saját korunkkal. Dilemmáink, küzdelmeink, sorskérdéseink ma is ugyanazok, mint már annyiszor. Hogyan legyünk európaiak magyarként, mit adjunk Európának, hogyan szólhatunk bele magunk és földrészünk sorsába. Mint már annyiszor, újra megmentői és kovászai lehetünk egy reményeink szerint megszülető új világnak. Ezért ajánlom e trilógiát minden gondolkodó magyarnak.

Takaró Mihály
irodalomtörténész