Jókai Mór - Gróf Benyovszky Móric Életrajza

 

Mesés valóság, valóságos mese
 
Ha majd sok nap olvasás után e Jókai Mór elmesélte történet végére ér, akkor sem fogja tudni pontosan, mit tart kezében az olvasó.
 
Regénynek nem regény.
Életrajznak nem életrajz.
Útleírásnak nem útleírás.
Tudományos munkának nem tudományos munka.
 
Latinból, magyarból szófacsart kifejezéssel: jókaiáda, azaz Jókai Mór álmodta irodalmi mű.
Daliás magyar volt a 18. században Benyovszky Móric: bátor katona, vakmerő tengerésztiszt, birtokaiért pereskedő magyar nemes, lengyel szabadsághős, szibériai száműzött, világutazó kalandor, tudós felfedező, Madagaszkár szigetén király, halála után roppant sikeres emlékiratíró…
 
Jókai Mór egy szóval így jellemezte: végzethős.
 
Kalandgazdag élete minden regényíró számára kincsesbánya, de Jókai Mór – miután lefordította Benyovszky Móric emlékiratát és belekezdett világcsavargó hazánkfia életrajzának megírásába – már a munka kezdetén hangsúlyozza: „Nem! Ez az ember nem volt regényhős!”
Jókai Mór - Gróf Benyovszky Móric életrajza
A regényíró Jókai Mór szerint Benyovszky azért nem volt regényhős, mert megalkuvást, gyengeséget, önző érdeket nem tűrve volt minden élethelyzetben becsületes és cselekedeteit – akár száműzött volt, akár király, akár hajóskapitány – mindig mérhetetlen, testét-lelkét átforrósító szabadságszeretete vezérelte. „Benyovszky ennélfogva egyike a legkövetkezetesebb politikai hősöknek, akinek jellemén a kalandos élet csak jelmez, tetteiben a regényesség csak staffázs.”
 
Jókai Mór csodálja Benyovszky Móric szabadságimádattal körülpáncélozott jellemét, de íróként Benyovszky „kalandos élete” izzítja képzelőerejét. Csak látszólag ír életrajzot. 1741-ben született hőse életútja valójában akkor kezdi érdekelni, amikor Benyovszky 1770-ben hadifogolyból elítélt lesz, és szibériai száműzöttként társaival együtt elindítják az Orosz Birodalom legtávolabbi pontjára, Kamcsatkára.
 
Jókai Mór észre sem veszi: a kalandos, hol fent-hol lent életű világcsavargóból igazi Jókai-hőst farag: jellemóriást, lángelmét, csodált (és követhetetlen) hófehér mesehőst.
Nem kétséges: Benyovszky Móric bonyolultan sokszínű és ellentmondásos, de zseniális fickó volt. „1770 végén mint rabszolga kerültem ide, s 1771 áprilisában már ura voltam a városnak, a várnak és az egész tartománynak.” Bizonyára túloz, de az tény: néhány hónap alatt megszervezte maga és társai szökését, s 1771. május 11-én, karján a kormányzó „megszöktetett” gyönyörű leányával, örökre kihajózik a kamcsatkai kikötőből.
 
Halála után három évvel, 1789-ben jelentek meg angol nyelven emlékiratai. Ma úgy mondanánk: világsiker! Számtalan nyelven számtalan kiadás… De Jókai Móron kívül senki nem gondolta, tartotta, ítélte – sem akkor, sem később – Benyovszky Móricot végzethősnek, következetes politikai hősnek.
 
Világcsavargó kalandor, gátlástalan ügyeskedő, mesélőkedvű hazudozó, sikeréhes álmodozó, öntelt önimádó… inkább fekete-, mint fehérszínű mesefigura… – írták, mondták, híresztelték róla. Talán nem is járt soha azokon a messzi tájakon, bizonyára fele sem igaz az elbeszélt kalandoknak…
 
Éppen száz évvel Benyovszky Móric halála után, 1886. július 21-én kéri fel Ráth Mór, a neves könyvkiadó levélben Jókai Mórt világjáró hazánkfia emlékiratainak lefordítására és életrajza megírására.
 
És a nagy magyar író elkezdi írni a nagy magyar világjáró életrajzát. Ám a mesés valóságból valóságos mese lesz: tárgyszerű életrajz helyett Jókai-regény.
A kormányzó lánya, Afanázia – valóban így történt – beleszeret a délceg, elbűvölően okos Benyovszkyba és szibériai szokás szerint – anyai beleegyezéssel és támogatással – eljegyzett vőlegényével már az esküvő előtt boldogan eltöltene leányszobája ágyában egy éjszakát.
 
Az éjszaka eseményeiről három mondat olvasható az emlékiratban. Mint a történteket rejtjelezett keretbe foglaló háromszöget ezt a három mondatot idézi regényében Jókai Mór.
„Sohasem fogok véteni a becsületem ellen.”
 
„A bájos leánynak annyi kérdeznivalója volt, hogy alig győztem rá felelni.”
„Elmúlt a nap minden kedvezőtlen esemény nélkül.”
 
Több mint egy éve esett orosz fogságba Benyovszky Móric, kilenc hónapon keresztül gyalogolt Szentpétervárról Szibériába, alig néhány hete, hogy ügyessége révén sikerült kivackolódnia a száműzötteket sújtó nyomorból, koszból, éhezésből, és most itt fekszik mellette egy gyönyörű, ifjú, szerelmes hajadon, aki alig várja…
 
Benyovszky három mondata alapján Jókai Mór elképzeli, mi és hogyan történt ezen az éjszakán – és elmeséli.
 
Röviden: semmi. Mert Jókai Mór szerint Benyovszky Móric talpig becsületes férfi („Sohasem fogok véteni a becsületem ellen.”), aki nem akarja és nem csalja meg sok ezer kilométerre lévő, több mint két éve nem látott hites feleségét. Tehát Afanáziával csendesen beszélgetnek hajnalig. („A bájos leánynak annyi kérdeznivalója volt, hogy alig győztem rá felelni.”) És Afanázia – ekkor még nem tudja, hogy Benyovszkynak hazájában felesége van – hihetetlenül megértő lélek: „Egy dolog mégsem szabad a te mesehazádban, ami nálunk, a mi jéghazánkban szabad: nem szabad nálatok a vőlegénynek megcsókolni a menyasszonyát az esküvő előtt.”
 
Mint a mesében…
Mindenesetre – Jókai értelmezése szerint – ezen az éjszakán becstelenség nem történt, Afanázia érintetlen maradt. („Elmúlt a nap minden kedvezőtlen esemény nélkül.”)
Végtére így is el lehet képzelni és magyarázni egy becsületes magyar férfi és egy megértő szibériai nő ágyban töltött közös éjszakáját. Bár Benyovszkyról kalandos életének ismeretében mindezt nehéz feltételezni. Érzi Jókai Mór is, hogy tartozik némi magyarázattal. „Valószínű, hogy ezt a jelzett háromszögű keretet egy realisztikus irányú író nem ezekkel a képekkel rajzolta volna tele.”
 
Igaza van. Soha senki sem állította Jókai Mórról, hogy „realisztikus irányú író”.
Ki volt s milyen volt valójában Benyovszky Móric? Emlékiratai őrzik sokszínű és ellentmondásos egyénisége titkait. Megfejtésükkel kétszáz éve kísérletezünk.
Jókai Mór nem kísérletezik: elmesél egy lebilincselően izgalmas történetet a világjáró magyar mesehősről.
Szigethy Gábor, 2012. október 3.