Venetianer Lajos- A magyar zsidóság története
Venetianer Lajos - A magyar zsidóság története
978-615-5269-30-1

A múlt század első éveiben, amikor a régészet soha nem látott fejlődésnek indult, és az ásatások a megfelelő módon elindulhattak, találtak egy sírt. Pannóniából, a római korból való, úgy háromszáz körül temethettek el egy fiatal nőt, a mai Aquincum területén. Septima Maria, ez volt a sírkőre vésve, és a rokonok fontosnak tartották közölni az utókorral, hogy a fiatal lány zsidó vallású. Engedjük szabadon a fantáziánkat, képzeljük el azt a kort, azt a fiatal lányt. Keserveit, boldogságát. Hogy nézhetett ki. Mit szeretett, kit szeretett, miben járt, milyen ruhában, milyen volt nevetése, milyen volt szomorúságában. És hogyan gyakorolta akkor a zsidó vallást.

Venetianer Lajos is rajongott a régészetért. Egyik első nagy munkájában a régészeti kutatások eredményeit igyekezett a Bibliában leírt események igazolására felhasználni. Nagy lelkesen vette észre, hogy valóban igazolják a kutatások az ott leírtakat. Sőt, felfedezte magának a kazár népet, amelyik kapcsolatban volt a vándorló magyarokkal, olyannyira, hogy a két nép nagy része közösen keresett új hazát magának. Egyetértésben, békében.

2 500 Forint
+ postaköltség
Szerb Antal - Utas és holdvilág - Pendragon legenda - Vörösmarty tanulmányok
Szerb Antal - Utas és holdvilág - Pendragon legenda - Vörösmarty tanulmányok
978-625-5269-61-5

Zsibong az osztály, valamit kezdeni kell velük, lekötni a szanaszét kalandozó, minden ingerre odaforduló – és így a tanárt azonnal cserbenhagyó – kamaszfigyelmet. Nem tudom, melyik órán, miről jutott eszembe, hogy a Pendragon legendáról kezdjek el mesélni. És nemcsak a rózsakeresztes titkokról, a középkori misztikusokról, vagy épp a könyvtárban bimbózó szerelmekről – lenyűgözött, hogy egy hercegnő is belebolondulhat egy könyvmoly történészbe… –, hanem azokról a Szerb Antal-mondatokról is, amelyek nyugtalanítottak.

Nem akartam elfogadni az igazságukat, ám nem találtam a meggyőző cáfolatot sem. Egy helyütt az Earl azt mondja Bátkynak a régiek bölcsességéről: „mi nagyon sokat tudunk a természet apróka részleteiről; akkor az emberek többet tudtak az egészről.” De berzenkedtem John Bonaventura Pendragon kedélyes cinizmusa ellen is: „Minden jótett elnyeri méltó büntetését…” Diákjaimat kezdetben talán csak a beajánlott potya ötös mozgatta, hogy elolvassák, de hamarosan egész osztályok kaptak rá, mert hatni kezdett rájuk a középkori misztikum és az agyafúrt detektívregény, a költői borzongás és a lebilincselő mese varázslatos keveréke. Múlt ősszel, egy harmincéves osztálytalálkozón az egyik lány nevetve mesélte, hogy azóta is örök kedvence, és immár a gyerekeinél aratja sikereit a Pendragonnal…

2 500 Forint
+ postaköltség
Madách Imre - Az ember tragédiája
Madách Imre - Az ember tragédiája
978-615-5269-62-2

Lectori salutem, sőt tán sokkal inkább lectori laudam, vagyis nem egyszerűen üdvözlet, hanem tisztelet az Olvasónak! Egy olyan könyvet vesz ugyanis a kezébe, amely az idő múlásával egyre hatalmasabb, egyre nehezebben megmászható hegyorommá válik: e nagyszerű mű megértésének elsődleges nehézsége egyre inkább nem abban áll, amit mond, hanem abban, ahogy mondja.

2 500 Forint
+ postaköltség
Móra Ferenc - Kincskereső kisködmön - A magyar paraszt - Ének a búzamezőkről
Móra Ferenc - Kincskereső kisködmön - A magyar paraszt - Ének a búzamezőkről
ISBN 978-615-5269-64-6

„A szeretet az élet”

Mondják, hogy a legnagyobb írói vakmerőség az efféle egyszerű igazságok leírásához kell. Ennél nagyobb manapság tán csak annak bevallásához szükségeltetik, hogy felnőtt olvasóként még mindig könnybe lábad az ember szeme, mire eddig a sorig, a Kincskereső kisködmön zárómondatáig eljut. Márpedig ez velem s a családomban élőkkel többször is előfordult. Idén karácsonykor, mikor már gyerekeim betűzgették Móra Ferenc halhatatlanná vált könyvét, édesanyám, a nagymuzsalyi tanárnő jutott eszembe, aki a kötelező olvasmány tanórai előadása közben könnyeivel küszködött boglyasfejű kisiskolásai körében.

Nézem fiaim igyekezetét, a gőzölgő fejeket a sorok fölött, és én is elérzékenyedem. Hazagondolok. Még csak égbelátó sem kell hozzá, hogy gyermeki önmagamat visszaidézzem.  Nálunk, Nagymuzsalyban a hegy valóban kinccsel, arannyal van tele, ami sok bajt hozhat még ránk. Most igazán elkelne Móra bölcsessége a sok okoskodó ember között. De jó volna, ha az ukránok is olvasnák Mórát!

2 500 Forint
+ postaköltség
Németh László - Egető Eszter 1.
Németh László - Egető Eszter 1.
978-615-5269-65-3

Németh László „szelíd” ember, aki vallotta, hogy „a földet örökölni”, azaz Isten eredeti gondolata szerint rendezni dolgainkat és megélni életünket, csak szelídségben lehet; egyébként elherdáljuk az örökségünket, benne saját életünket, másokét, népet, nemzetet, értékeket, lakott földet, mindent. Nem vagyunk messze ettől. Németh László üzenete aktuálisabb, mint valaha, egy tékozló világban.

Németh László kiváló emberismerő, az emberi, ezen belül a női lélek minden rezdülését tökéletesen ismeri, és leheletfinom érzékenységgel, tapintattal, finomsággal tárja ezt elénk. Hemzseg ezektől a gyöngyszemektől az Égető Eszter is.

Aki pedig így ismeri az emberi rezdüléseket, „motívumokat”, az nemcsak az egyes ember szívének dobbanásait vagy a házasság és a családi élet zörejeit, hanem a társadalom, magyar társadalmunk minden üzemi zaját is hallja, nemcsak a robbanásokat. Aki ilyen érzékeny, az észrevesz olyan bajokat, amelyeket más soha, ezért csak ő tudja azt problémaként megfogalmazni. Ez az érzékenység: küldetés.

2 500 Forint
+ postaköltség
Németh László - Egető Eszter 1-2.
Németh László - Egető Eszter 1-2.
978-615-5269-66-0

Németh László „szelíd” ember, aki vallotta, hogy „a földet örökölni”, azaz Isten eredeti gondolata szerint rendezni dolgainkat és megélni életünket, csak szelídségben lehet; egyébként elherdáljuk az örökségünket, benne saját életünket, másokét, népet, nemzetet, értékeket, lakott földet, mindent. Nem vagyunk messze ettől. Németh László üzenete aktuálisabb, mint valaha, egy tékozló világban.

Németh László kiváló emberismerő, az emberi, ezen belül a női lélek minden rezdülését tökéletesen ismeri, és leheletfinom érzékenységgel, tapintattal, finomsággal tárja ezt elénk. Hemzseg ezektől a gyöngyszemektől az Égető Eszter is.

Aki pedig így ismeri az emberi rezdüléseket, „motívumokat”, az nemcsak az egyes ember szívének dobbanásait vagy a házasság és a családi élet zörejeit, hanem a társadalom, magyar társadalmunk minden üzemi zaját is hallja, nemcsak a robbanásokat. Aki ilyen érzékeny, az észrevesz olyan bajokat, amelyeket más soha, ezért csak ő tudja azt problémaként megfogalmazni. Ez az érzékenység: küldetés.

5 000 Forint
+ postaköltség
Szabó Magda - Abigél
Szabó Magda - Abigél
978-615-5269-69-1

Életbe oltott életek
Szabó Magda csodája
Szabó Magda 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, és mégsem. Reggel még benne volt a lapokban, de az átadásra már nem mehetett el. Visszavonták tőle. Az indoklás szerint (ami nem hivatalos) részben azért, mert tudott latinul, ráadásul tanította is. Részben „polgári származása” miatt. (Ha tudták volna, hogy ógörögből is perfekt, tán még el is ítélik.)


Baumgarten Ferenc Ferdinánd díja körül mindig is viharok voltak. Már akkor kezdődtek, amikor meghalt, végrendeletében váratlan módon hatalmas pénzt hagyott arra, hogy írókat díjazzanak. A rokonok évekig támadták a végrendeletet, hiába. Babits mint főkurátor osztotta rendületlenül. Támadták a díjat, mert liberális. Támadták azért, mert nem. Megkapta Karinthy Frigyes, megkapta Wass Albert, már csak hogy nőjön a zavar. És Baumgarten Ferenc Ferdinánd csak mosolygott ezen odaföntről. Nem volt mágnás, bankár – „csak” esztéta és kritikus. Aki itt hagyta Magyarországot, majd Németországban telepedett le, és ott lett német író. Mindössze két kötete jelent meg a számtalan, az újságokban megjelent esztétikai írásai mellett. Közel egymillió pengős vagyonát a nevét viselő alapítványra hagyta. És abból a halálán túl is évtizedekig ellátta a magyar írókat, megmentette a pénzzel, akiket meg kellett menteni.


1949-ben azonban a hatalom azt mondta, ma már az írókat nem kell megsegíteni anyagilag, ma az író jól él, azt ír, amit akar vagy amit akarunk. És ha azt ír, amit akar és akarunk, akkor rendben. Ha csak azt ír, amit akar, akkor szilencium. Ahogy Szabó Magda esetében is. Életét az mentette meg, ami a díjat elvette: hogy tud latinul, görögül. Jó emberek, szerkesztők segítettek, ellátták a nélkülöző családot – Szabó Magdát és férjét, Szobotka Tibort – fordítási munkákkal, ebből tartották fenn magukat. Napi egyszeri étkezésre futotta, és ahogy a kis levest vitte cekkerben haza Szabó Magda, el kellett viselnie másodrendű írók hangos lenézését. Nem sokáig. Pár év, és fordult a világ. Szabó Magda klasszikussá vált, a többiek vitték a cekkert tovább az ismeretlen írók tömegsírjaiba. Szabó Magda közben megkapta a József Attila-díjat, amelyet a kulturális vezetés a Baumgarten-díj utódjának jelölt ki, csak úgy, önhatalmúlag. Szerintem a döntés pillanatában odafentről hallatszhatott egy durva morgás B. Ferenc Ferdinánd felől, de ez nem érdekelt senkit.


De vissza 1949-hez. Latinul tud. Ez a baj. Azt mondta a hivatalos szerv, aki latint tanul és tanít, az vissza akarja hozni a múltat. Annak nem jó a jelen. És nem hisz a jövőben. Sajátságos értelmezés. De igaz.


Szabó Magda saját múltjában élt, egész írói életében azt húzta fel kék csodakabátként, annak melegében alkotott. Kevés olyan író van, akinek gyermekkoráról, szüleiről többet tudnánk meg regényei, írásai nyomán. Szabó Magda számára szüleinek felmagasztalt, csodálatos tulajdonságai, a velük töltött felejthetetlen gyermekkor, aztán a kamaszkor kiapadhatatlan témák sorát adta egész életére. A latin? Igen, otthon sokszor latinul beszéltek édesapjával, amin a csodálatos mesélőkészséggel megáldott anya nagyokat kacagott. Nem feltétlen klasszikus idézetekkel felelgettek egymásnak, hanem a „hozz krumplit a pincéből – hogy hozzak, már régen elfogyott” mondatokkal. És ezen nagyon jókat szórakoztak mind.  Az egész családfa – Szabó Magdától tudjuk – tele volt vidám, mesélő, verselő emberekkel. Valamikor még birtok is volt, pénz is volt, de az elúszott, maradt a műveltség és a nevetés a debreceni, virágos polgári épületben, amit ma úgy mondanánk, sorház.

Édesapja, édesanyja nevetett ott abban a latin tudásban, ami miatt kihúzták a listáról. Nem csak őt, Németh Lászlót is. És a díj is megszűnt 1949-ben, és ha már nem kapott díjat, a munkahelyéről is kirúgták az írónőt. Sajátos logikája volt ez a kornak.

Szabó Magda szinte egész életében a szüleit írta, és a Debrecenben eltöltött gyermek- és ifjú éveket. És a szülei tudhatták, hogy lányukban élnek majd tovább. Így is viselkedtek vele, készülődtek a lányukban feloldódó öröklétre. Édesapja biztatta, menjen színésznek, de Szabó Magda azt felelte, őneki nem a színpadon a helye, hanem a rendező mellett, ott hátul. Édesapja vállat vont, jól van. Akkor majd elbújik a lánya színdarabjaiban. És valóban találkozhatunk vele a későbbiekben a Szabó Magda-drámákban. Fricskás mosolyával, kálvinista nyakasságával, amit olyan magától értetődő módon örökölt meg a lánya.


Édesanyja is elfogadta ezt a „lányomban való életet”. Már amikor szülte, az első háború alatt egy olyan sátorban, ahol mellette a szanitécek csonkolták katonák végtagjait, vagy kötöztek be sebesülteket – köztük felsírt egy kislány. Az anya kis híján belehalt a szülésbe, majd az azt követő fertőzésbe. Szabó Magda ezt az áldozatot azzal köszönte meg, hogy édesanyja alakját szintén beépítette az életművébe, nem akármilyen mélységű szeretettel, gondoskodással. Úgy érezte, szülei miatta mondtak le valódi életükről, és neki kötelessége teljesíteni ambícióikat, és új élettel megajándékozni őket.

Így is történt. Leghíresebb regényeiben a tájékozatlan olvasó nem kell hogy feltétlen felfedezze a családi azonosságot, az önéletrajzi elemeket. Nem kell ismernie a valós szereplők múltját ahhoz, hogy lássa, örökzöld kertben sétál olvasás közben. És ha elborzad a református lánynevelő intézet két világháború közötti szokatlan szigorán, erős szabályain – nem kell tudnia, hogy a szerző egész életében imádta ezt a kálvinista rendet, folyamatosan felkereste régi matuláját, alapítványt hozott létre működésének segítésére. Sőt, főgondnok a református egyházkerületben, és nagy örömmel ünnepli, hogy 1983-tól a református egyház női lelkészeket is elismer és elfogad. „Szabálytalan keresztény”-nek mondta önmagát, ez a szabálytalanság ezt jelentette, hogy ökumenikus gondolkodása volt világéletében, de ezzel együtt igazi debreceni kálvinista. A debreceni nagytemplom két tornyára úgy tekint, mint édesanyjára és édesapjára. Megírta, ha a templomra néz, nem csak az jut eszébe róla, hogy ő kálvinista, hanem hogy magyar. Ez a kettő egybefolyik. Magyarnak lenni azt jelenti számára, hogy mindig újat és újat akarni, mindig reformátornak lenni, szinte mindegy is, hogy világi vagy teológiai értelemben.

A világi vagy párthatalom pedig hajlamos volt letenni a fegyvert a kétségtelen tehetségek előtt. Szabó Magda nem kímélte a szocializmus alatt a hazug ideológiát, ha mégis elszakadt a témában a szülőföldtől, szüleitől, meglehetős viharral támadta ezen hazugságokat. Drámáiban már a hatvanas évek elején ott izzik az 1956-os forradalom emléke és szenvedélye, mindenki érti az áthallást, de nem tiltják be műveit, mert lehetetlen elhallgattatni ezt a lázadó, „szabálytalan keresztényt”. Ráadásul, mire oda jutnának, hogy mégis megbüntetik, jön egy új mű, egy új regény, amelyben ismét az apa-anya kettős lélegzik, él és nevet. És ott dobog a múlt, a letűnt szerelmek és szenvedélyek kora modern, korszerű köntösben.

Elképzelem az akkori cenzort, aki megkapja valamelyik kiadótól Szabó Magda új regényének kéziratát. Neki az a dolga, hogy megkeresse benne azt, ami elítélendő, szemben áll a szocialista realizmussal, vagy csak egyáltalán klerikális, üldözendő. De ahogy úszik a szeme a sorokban, látnia kell, itt valami élő szövettel van dolga. Ez nem papír és írógépszalag-festék. Olyan elképesztő témák annyira könnyed és légies elővezetésben, hogy aki olvassa, úgy érzi, maga is fel tudja emelni a több tonnás sziklát, és könnyed táncokat tud lejteni vele. Szabó Magda írá­sai­ban olyan magától értetődő módon jelenik meg mély filozófia, ezotéria, nehéznek gondolt metaforarendszer, hogy azonnal befogadhatóvá válik, és ez az élő szövet bennünk is él tovább, kitágítja világképünket, és lelkünket megmagyarázhatatlan jóérzés partjai felé vezeti.

Saját bevallása szerint nem akart író lenni. Versekkel kezdte, de azt is először édesanyja kedvéért. Aztán jöttek az önéletrajzi írások, ezekből felbomló általános és mindenkire érvényes emberi tartalmak. A magán­életi örömből írói stílus lett, világsiker. Nem ő akarta, benne akarták mások.

Egyedül az ember legyőzhető. De aki megtalálja a módját, hogy imádott szüleit, sőt, a többi felmenőit életben tartsa önmagában, táplálja és felvállalja őket, és a napi harcok során ezzel a sereggel kelljen útra – legyőzhetetlen.

Szabó Magda művei eddig is sok – negyven – nyelven jelentek meg, számtalan országban. De ez csak a kezdet. Ahogy Márai Sándor esetében is eljön majd az idő, amikor ismét igény lesz erre a kikezdhetetlen tehetségre.

Arra az irodalomra, mely halálos eltévelyedéseink során képes visszavezetni bennünket az örök emberi értékrendszer minden öröméhez.

Pozsgai Zsolt

2 500 Forint
+ postaköltség