Hamvas Béla - Öt géniusz - esszék
Hamvas Béla - Öt géniusz - esszék
978-615-5269-71-4

Egy alig ismert szellemóriás
Hamvas Béla a magyar irodalomnak, a magyar szellem történetének magányos cédrusa.
Nem annyira magányos, társtalan és meg nem értett, mint Csontváry – de saját korában reménytelenül idegen lángelme. Nem olyan drámai, mint Ady vagy Füst Milán, nem olyan irodalmi kóborlovag, mint Márai, nem olyan lírai, mint Krúdy, nem olyan intellektuális világfi, mint Szentkuthy Miklós. De mindezek magányossága rokon az övével, és Bartók egyetemessége és asztrális egyedülléte, kozmikus érzékenysége és ébersége is. Mennyi monumentalitás, mennyi zordon nagyság – a Himalájának nincs ennyi csúcsa… És ha hozzávesszük mindezekhez Kerényi csillogását, Weöres álarcok mögötti időtlen metafizikáját s még megannyi sziporkázó értéket, okos tanítást vagy világot értelmező bölcsességet, nem is értjük, hogy a magyar szellemnek ebben az arany századában miért is kellett Hamvasnak ismeretlenként, szinte észrevétlenül sírba szállnia. Ha jól tudom, egy rövid, szemérmes, neki dedikált vers (az Új Emberben, Hoványi János akkoriban sem ismert és ma sem nagyon számon tartott költőtől): ez volt az egyetlen nekrológ, amellyel a nemzet búcsúztatta.

Hova lettek a barátok, a társak és a társtalan szellemi testvérek és mindazok, akiket mindezek tanítottak – van-e értelme a kultúrának, ha csak ilyen utókort képes nevelni magának? Van-e még értelme dédelgetnünk azt az illúziót, hogy minden remekművel: verssel, regénnyel, festménnyel, zongoraversennyel, filmmel nemesedik a világ, gazdagabb lesz a nemzet, tökéletesebb lesz az emberi nem – hogy egyre több okosabb, bölcsebb és igazságosabb utód lép az elődök nyomába – hogy igenis, megy a könyvek által elébb a világ…

Hamvas egyébként ennek épp az ellenkezőjét gondolta – azt, hogy az emberiség egyre lebutítottabb állapotba kerül. Nemigen hitt a haladásban és nemigen hitt a fejlődésben, főleg pedig a két fogalom összeköthetőségében nem, és a krízist a modern emberiség állandó létállapotának tekintette. Ennek mintegy cáfolataként utolérhetetlen életművet hozott létre. Mint gondolkodó, mint regényíró és mint esszéíró. E kötet az utóbbiakból nyújt válogatást. Azért az esszére esett a választásom, mert azon talán lehet vitatkozni, hogy mondjuk kinek köszönhetjük a legnagyobb magyar regényeket – de hogy Hamvasnál lefegyverzőbb eleganciával, nála meggyőzőbben, veretesebben és magával ragadóbb sodrással, a francia és angol klasszikus elődök méltóbb utódaként senki nem írt esszét magyarul, ez meggyőződésem; és remélem, e véleményemet igen sokan fogják osztani jelen kötet olvasói közül.

Hamvas elsőrendű fényességű állócsillag szellemi égboltomon tizenéves korom óta, amikor is – még a hetvenes évek elején – szerény eszközeimmel Hamvas rehabilitációjának szolgálatába szegődtem. Azóta nem kevés csillag, bolygó és üstökös fénye elfakult szemem előtt ezen az égbolton, Hamvast azonban folyamatosan ott érzékelem a legfényesebb égitestek között.
Hogy e válogatásnak hány olvasót sikerül bevonnia a tudás és az írás minőségének e magasiskolájába – e pillanatban erről aligha lehet fogalmam. De tudom, hogy ennél fontosabb könyvet aligha bocsáthattunk útjára.

Szőcs Géza

2 500 Forint
+ postaköltség
Illyés Gyula - Hunok Párisban
Illyés Gyula - Hunok Párisban
978-615-5269-72-1

Hunok Parisban

Lectori salutem
Illyés Gyula a Hunok Párizsban című prózájában a XX. század második évtizede Párizsának hangulatát idézi meg. Az ott töltött idő, a néhány év meghatározó számára. „Párizs tett magyarrá”, vallja a költő a Kortársban 1974-ben megjelent beszélgetésében. Illyés Párizs-szeretete a hely szelleméből, a genius lociból táplálkozott. A fiatal író, látva az egyszerű francia ember világhoz és Franciaországhoz való viszonyát, ismeri fel a szabadság és hazaszeretet összetartozásának fontosságát.

„Végigjártam a kiállítási helyiségeket, a moderneket persze: órákig álltam a könyvesboltok utcára kitett ládái előtt, az új könyveket és folyóiratokat, ugyancsak a moderneket lapozgatva”, írja a könyvben, „a legújabb festmény, a legújabb gondolat, a legújabb remény, a legújabb közlemény kellett.” Nem Ady „álom” városa kellett neki, a XX. század eleji Párizst imádta: hogyan lehet hétfőn a keddet is megélni, a jelenben a jövőre is gondolni, újat alkotni.

A könyvben Tristan Tzarával való találkozásáról, a „szolgai logikától” mentes irodalomról ír lelkesen. Ott élő magyarokról ír, hogyan élték napjaikat, hogyan keresték meg egyik napról a másikra a betevő falatot, de közben szívták magukba hétfőn a kedd (a jövő) levegőjét. Arról a Párizsról ír, amelyben az ember egyszerre lehet magányos és társaságbeli, utált idegen és befogadott barát, ahol a rend és a káosz közösen uralkodik.
Párizs a XIX. század végén és a XX. század elején központ, igazodási pont, genius loci a művészetben, irodalomban. Az odalátogató fiatal tehetségek a modern kor kezdetének eredeti forrásából meríthettek.

Nemrég a Musée d’Orsay-ban nyílt az „Allegro barbaro” című kiállítás, amely bemutatja, hogy a francia posztimpresszionista festészet, Matisse és társai 1905–1920 között hogyan befolyásolták az ott tanuló magyar festők (Berény, Czóbel, Perlrott, Márffy, Tihanyi stb.) látásmódját, a magyar modernizmust, hogy Kodály, Bartók és Debussy művei hogyan kapcsolódtak össze. Illyés él a lehetőséggel, merít a tiszta forrásból, és költészetét, gondolkodásmódját Párizs művészeti élete, festészete, zenéje (Bartók, Stravinsky), irodalma (Tristan Tzara, Paul Éluard, Aragon, André Malraux) befolyásolja. Illyés Gyula megélte és megírta Párizs varázsát, expresszionizmusát, szürrealizmusát, az avantgárd győzelmét.

Illyés Gyula azonban nem lesz francia költő, bár 1923-ban már ír fran­ciául verset („Voiliers”) amelyik megjelenik egy párizsi folyóiratban, a Dokumentumban. Sőt a Quotidien című lap munkatársa lesz, ahol versei jelennek meg! A művészvilággal való kapcsolatát jelzi, hogy 1924-ben Tihanyi Lajos, a magyar „Vadak” egyik alapítója montparnasse-i műtermében Illyésről kubista rajzot készít. Az sem véletlen, hogy Illyés Kassák folyóiratában, a „Ma”-ban közli verseit, sőt Cocteau-t fordít.

Ahogy Bartók és Kodály egyszerre tudott meríteni a magyar és a szomszédos népek mese- és dallamvilágából és európai zenét szerezni, úgy lett Illyés költészete és prózája magyar és egyetemes. Erről szól ez a könyv.
                
Vizi E. Szilveszter

2 500 Forint
+ postaköltség
József Attila - Válogatott versek
József Attila - Válogatott versek
978-615-5269-74-5

A magyar művészvilág, szellemi élet sok résztvevőjétől kértek a szerkesztők javaslatot, milyen könyvet ajánlanak a Nemzeti Könyvtárba. Megtisztelt, hogy engem is megkérdeztek. Azt válaszoltam, nem lehet Nemzeti könyvtár József Attila nélkül, márpedig eddig még nem láttam műveit a sorozatban. Azt a választ kaptam, hogy a javaslatnak örülnek, de az utóbbi időben az egyes köteteket az ajánló látja el bevezetővel és jegyzetekkel. Vagyis elkészíti az ő személyes példányát.

Vállaltam a feladatot, arra gondolva, hogy hála Istennek, az országban sok József Attila kötet forog, sok száz között elmegy egy kicsit más, ami nekem is sajátom.

De azután megijedtem. Milyen jegyzeteket írhatok, hiszen nem vagyok esztéta? És különben is, József Attiláról nagyszerű tanulmányok tömege jelent már meg, nálam sokkal különb irodalmároktól. Éppen a múlt héten olvastam egy remek vadonatúj írást a Flóra versekről.
Mégis vállaltam, mert mindennél fontosabbnak tartom, hogy József Attila művei jelen legyenek abban a válogatásban, ami összefoglaló igénnyel jeleníti meg a magyar irodalmat. Még akkor is, ha ebben a sorozatban nagyszerű remekművek sora mellet olyan szerzők is szerepelnek, akik nem állnak közel hozzám.

2 500 Forint
+ postaköltség
Déry Tibor - Kéthangú kiáltás - Niki - Kedves bópeer...!
Déry Tibor - Kéthangú kiáltás - Niki - Kedves bópeer...!
978-615-5269-75-2

A futóvadlövészetben az a szép, hogy a cél mindig mozog. Ha egy kritikus szeretné „belőni” magának Déry Tibort, alaposan fel kell rá készülnie. Nem várja meg a lövést. De nem csak a szakmai ítész bizonytalan. Az olvasó is. Mire átrágja magát a „Befejezetlen mondat”-on, belekezd egy másik műbe – és már egy teljesen más író néz vissza rá. Bizonytalan főszerkesztők, irodalomtanárok, színházi szakemberek. Itt egy teljes életmű, és mozog. Nem lehet eltalálni. Csak ritkán.

A csonttuberkolózisnak már négyéves korában el kellett volna vinnie magával a gyermek Déry Tibort, mégsem tudta megtenni. A kisfiú túl mozgékony volt, kicsúszott a szorításból, elszaladt. Déry jómódú családban nőtt fel, ez a betegség a nincstelenek „jussa”, értelmetlen az egész, hagyjuk is. Tanuljunk a legelegánsabb intézetekben, utazzunk St. Gallenbe, és sajátítsunk el ott nyelveket. Déry Tibor esetében semmi akadálya nem volt a jómódú tanulóéveknek. A St. Gallen-i iskolában, ahol két évet töltött 1911–12-ben, szép nyugodtan megtanult három nyelvet, mintha tudta volna, később ebből fog megélni mint műfordító. Akkor már kereskedelmi iskolát végzett. Apja bérházak tulajdonosa, a századforduló aranykora véget nem érőnek tűnik, a család úgy gondolja, ez már mindig így is marad. A gyerek hazajön, és a Nasici Rt., taringyártással és gőzfűrészeléssel foglalkozó szerb vállalat alkalmazottja lesz kerek hét évre, a világháború sem okoz különösebb törést a család életében.

2 500 Forint
+ postaköltség
Schwajda György - Válogatott drámák
Schwajda György - Válogatott drámák
978-615-5269-76-9

Na, majd most…

Az egyik apám első drámája, a Bohóc, amellyel sikerült rögtön drámapályázatot nyernie, és utána megvalósítania a „magyar álmot” – tűzoltókészülék-ellenőrből egyszerre író, dramaturg és színházi ember lenni. Belül valahol azonban megmaradt kisembernek, ahogy a hősei is. Nála senki se keressen gáncs nélküli lovagokat és hősszerelmeseket – gyarló, nyomorult, a rohanó világgal lépést tartani alig tudó, kiszolgáltatott emberekről szólnak a művek. És női sorsokról. Mert gondolhatjuk, hogy a Csoda Vencele éli át a tragédiát, a valódi dráma azonban Veronikáé. Aki ébren próbál maradni a rémálomban, aki kétségbeesve igyekszik megkapaszkodni a valóság egy aprócska morzsájában. Vagy a Szent Család Anyája, aki szívszorító, ugyanakkor gusztustalan módon machinálva akar szeretetet kicsikarni azokból, akik körülötte élnek. Sőt, ott van az 1992-ben bemutatott Száz év magány, Gabriel Garcia Marquez fantasztikus könyvének színpadi adaptációja – Ursula története családról, életről és halálról. Világsiker lett, köszönhetően a fantasztikus Törőcsik Marinak, Garas Dezsőnek, Kézdy Györgynek, Taub János rendezőnek és a Szolnoki Szigligeti Színház csapatának. És helyet kapott ebben a csonka válogatásban az utolsó önálló műve is, a Miatyánk – egy furcsa életkeresés, helykeresés története.

2 500 Forint
+ postaköltség
Babits Mihály - Jónás könyve - A gólyakalifa
Babits Mihály - Jónás könyve - A gólyakalifa
978-615-5269-77-6

Babits, Bergson, Freud
Midőn Babits Mihály egy hallatlanul érzékeny olvasó módjára bekalandozta a világirodalmat, s e szabálytalan útja végső eredményeképpen papírra vetette Az európai irodalom történetét, annak újabb szakaszát folytonos küzdelemnek ábrázolta. E harc voltaképp az újítás vágya és a hagyományok között folyik. Egyik legfontosabb terepe az a küzdelem, mely a naturalizmus unt béklyóitól igyekszik megszabadítani a kifejezést és az emberábrázolást. Ilyen szemmel figyeli és jeleníti meg például Oscar Wilde művészetét, s ez témánk szempontjából azért érdemel különös figyelmet, mert letagadhatatlan, hogy a tükörképével önmagát is megsemmisítő Dorian Grey példázatát nem ok nélkül vetette fel a kritika mint A gólyakalifa Tábory Elemérének előképét.

Hogy az életben jó és rossz vívja nem szűnő harcát, réges-régi fölismerése az irodalomnak. Hogy egy emberben végzetesen összefonódhatik a két én, a kárhozatra kiszemelt és az üdvösséget váró, az sem nevezhető megdöbbentő újdonságnak. De hogy a kettő élete ily szorosan összefonódjék, ennek megjelenítésére már inkább az 1860-as évek utáni irodalomban találunk érzékletes példákat. „Az életem olyan volt, mint egy álom – így jellemzi önmagát Tábory Elemér A gólyakalifa indításában –, és az álmaim olyanok, mint az élet.” A kor magyar regényének is egyik központi, mondhatjuk: meghatározó motívuma az emberi személyiség szétesésének szorongató élménye.

2 500 Forint
+ postaköltség
Gerencsér Miklós - Vörös könyv I.
Gerencsér Miklós - Vörös könyv I.
978-615-5269-78-3

A szerző Gerencsér Miklós író, újságíró és lapszerkesztő. Győrött született, 1932. december 4-én. Aszófőn halt meg hetvennyolc évesen, 2010. május 17-én. Tanult szakmunkásképzőben, építőipari technikumban, egy évig az Iparművészeti Főiskolán. Politikai főiskolát is végzett, becenevén Foxi-Maxi egyetemet. Építőmunkásként Sztálinvárosban dolgozott.

A Sztálinváros szót a számítógép 2016-ban helyesírási hibának tünteti fel. A vas és acél egykori fővárosát Dunapentele falu helyén építette fel a kommunista ifjak szorgalmas serege. Mai neve Dunaújváros.

Gerencsér Miklós 1952-től 1956-ig a Magyar Távirati Iroda és a Néphadsereg című lap munkatársa volt. 1956-ban az MTI szolnoki irodáját vezette. Az oroszok becsukták, a szolnoki archívumban olvasható dokumentumok szerint elvették a cipőfűzőjét, majd néhány nap múltán nyitva hagyták az ablakot, hogy menjen, ha akar. Ment. Budapestre, albérletbe. Teherautón hurcolta a kórházakba a tejet és a kenyeret.

Gerencsér Miklósnak élete során huszonnyolc albérlete volt.
1956. késő őszén angyalföldi albérletében egy lábosból paprikás krumplit evett. Belépett egy fontos ember, és a megalakuló pártlaphoz, a Népszabadsághoz hívta munkatársnak. Az elvtársaknak kellett egy szorgalmas munkatárs.

Gerencsér Miklós érvényesülni akart. Ment. 1988-ig a Népszabadság munkatársa volt. A hatalmi központból bizonyos idő után kiszorították, a lap vidéki tudósítója lett. Aszófőn élt egy parasztházban, melyet saját kezével tett lakhatóvá.

2 500 Forint
+ postaköltség