Gyurkovics Tibor - Isten nem szerencsejátékos - Ne szeress, ne szeress

Gyurkovics Tibor - Isten nem szerencsejátékos - Ne szeress, ne szeress
Sorszám: 
82
Ár: 2 500 Forint
+ postaköltség
Cikkszám: NK-20170982

A katakombalakó
RERUM NOVARUM címmel XIII. Leó pápa 1891-ben enciklikát adott ki. Összefoglalta benn a kor tudósainak, szellemi embereinek tanulmányait arról, hogyan fésülhető össze a szocializmus (kommunizmus) és a kereszténység, az egyház. Nagyon sok filozófus, író, társadalomkutató úgy látta, hogy a Marx-Engels által vizionált imperializmus ellenszere lehet a keresztényszocializmus. A magántulajdon eltörlése. A munkásosztály és a parasztság felemelése, az osztályharc megszüntetése. A szociális tevékenység minden elé helyezése. Az elesettek felkarolása. A kizsákmányoló tőkések elzavarása – mindez az egyház részvételével. Miért ne lehetne a szocializmusban élő ember istenhívő? Miért ne lehetne összeházasítani azt, ami értékelhető a marxizmusban, Jézus Krisztussal? A marxi értelemben vett szocialista államrendben miért ne lehetnének templomok, bazilikák, püspökségek, és egyáltalán – a kommunista utópia miért helyezkedne szembe a vallással? Jó, ebben az esetben ki kell dobni a hajóról a dialektikus materializmus több tonnányi csomagját, dobjuk hát ki! Lelkes csoportok jöttek létre, mozgalom – miközben a kapitalizmus haszonélvezői nevettek az egészen, úgysem lesz ebből semmi. És nekik lett igazuk. Egyelőre. De ki tudja, mit tartogat még a jövő?

Gyurkovics Tibor keresztényszocialistának vallotta magát egész életében. Apjától hallott róla, aki nagy híve volt ennek a mozgalomnak. A Keresztény Közösségi Párt, melynek egyik legnagyobb hatású szónoka volt, a Rerum Novarumot alaptételként kezelte. Az első világháborúban meggazdagodó „kapitalista arisztokrácia” már arra készült, hogy újabb háborúkkal még nagyobb profitra tegyen szert. Kicsit zavarta őket ez az új gondolat, hogy ki a magántulajdonnal, és be az egyházzal. De ehhez is sok pénz kellett volna, a tőke pedig náluk volt. (Akik azt hiszik, hogy a háborúk etnikai, vallási konfliktusok következményei a huszadik és huszonegyedik században, és nem a nagytőke érdekharcai, azok ne olvassák tovább ezt az írást.)

Gyurkovics Tibor tehát hallgatta élvezettel apja szónoklatait, és a rákosfalvai ház konyhájában gyermeki szerelemmel nézte anyját, akinél gyönyörűbb nőt nem látott sem előtte, sem utána. Boldogan ült közöttük. A világ jobbításán hangosan fáradozó, amúgy jó kiállású apa, és a csodálatosan szép nő együttese elültette benne az istenhit, a keresztényszocializmus – a nő végtelen szeretetét egy egész életre. Pedig anyja nem volt könnyű asszony. Kemény, temperamentumos szépség, aki még az ollót is bele tudja dobni az ajtófélfába úgy, hogy percekig rezgett benne – ez igen, az ilyen nő alaposan fel tudja borzolni a férfiálmokat. Persze, olyan korban, amikor még a nemek meg voltak különböztetve egymástól. Mikor még a férfi és a nő mellett nem gondolta senki, hogy van másik út. Gyurkovics Tibor egész életében rajongott a nőkért, a női szépségért, és ezt saját bevallása szerint édesanyja szépsége és jellemgazdagsága indította el benne.