Hankiss János - Magyar géniusz

Hankiss János - Magyar géniusz
Sorszám: 
88
Ár: 2 500 Forint
+ postaköltség
Cikkszám: NK-20170988

Ki és mi a magyar géniusz? Évszázadokon keresztül az újra és újra felbukkanó magyar Tudás? Tudós? A szerző maga? Aki a Tudást kereste folyamatosan?

Majd tíz évvel ezelőtt találkoztam ifj. Hankiss Jánossal, amikor e zseniális munka újrakiadásán kezdtem el dolgozni. 1941 után mindössze egyszer jelent meg 2009-ben, és annyira elfelejtődött a zűrzavaros idők művelődéstörténeti rombolásának eredményeképpen, hogy a kultúrérdeklődésbe valósággal új könyvként került be. És Hankiss János nagyon boldog volt, hogy valaki foglalkozott apja műveivel...

Mert a háború utáni agysíkolás bárgyú következményein még a maga módján sután-sikeres rendszervált(oz)ás sem tudott segíteni, a hiányosságokon át beszűrődött valami tudatlansághomály, amit mára sem sikerült eloszlatni. A polihisztor id. Hankiss János neve csak egy a sok száz elfeledett között, művei ma is remekműveknek számítanak, az emberöltőnyi idő nem tudja, nem képes kikezdeni a vaskos és örök érvényű megállapításokat, az azóta felnőtt tudóstársadalom (van ilyen egyáltalán?) eredményei képtelenek cáfolni az enciklopédista Hankiss-tudást. És lássuk be, bárhonnan is, irodalom, történelem, építészet, zene, festészet, ikonográfia, közelítünk a témához, csak annyiban tudjuk bővíteni (ha egyáltalán tudjuk), amennyiben a kiadástól eltelt évtizedek kulturális lenyomatait gyűjtenénk össze. A korábbi időszak komparatív összegzése megvan: ez a mű az.

Ez adja vissza az eltelt mintegy ezer év magyar kultúrájából annak eszenciáját, ami örök érvényű. Ami maga az Állandóság. Az Arc, amiről megismerszik a magyar. Az Arc, amiről megismerik a magyart. Nyugaton, Keleten egyaránt. Mert mi is ez az Arc?, teszi fel a kérdést a Szerző elsősorban. Az, amit rólunk tudnak a világban. A Szellem, a Lélek, az Építő, a Város, a Tudás, hogy csak nagy vonalakban jelezzem, miben gondolkodott Hankiss, egyszóval maga a Tudás, a magyar Tudós szellem produktuma. S hogy ez sajátos? Természetesen. Kié nem az? De hogy mennyire sajátos?, ez itt a kérdés, hiszen épp a miénk egy egyetlen keletről jött európai kultúra.

A miénk az egyetlen városkultúra, amelyik a gazdasági külterület és a belváros meghonosítója (mert ma is hobbitelkek veszik körül a tucatnyi kisvárost szerte a Kárpát-medencében), mert ezek együtt lélegeztek évszázadokon át; a Dalhon Magyarországa: mert a zenénk is lényegesen más, mint a dekadens nyugati, mert népi gyökerű. És friss és ígéretes, mondták róla a XIX. századiak; de a magyar nyelv is muzsikált Európa-szerte, már annakelőtte, hogy Haydn és Beethoven Magyarországon muzsikált. De a középkori építészet vagy a reneszánsz udvari kultúra is együtt lélegzett mindazzal, ami Budán (is) zajlott. Vagy nézzük csak meg a kolozsvári Szent Mihály templomot, a kassai Szent Erzsébet székesegyházat, a nyírbátori minorita templomot. Vagy egy korábbi példa: a jáki és a zsámbéki templomot, illetve romot: ahogy az előbbiek, úgy ezek is analógiák. A reneszánsz „várkultúra" ugyanaz Visegrádon, mint Gyulafehérváron, mint Késmárkon vagy a Fogarasban. És sorolhatnám időtlen időkig... mit is? Mindazt, amit amúgy (talán) tudunk, csak nem vettük észre. Mert az együttállások rejtőzködnek. Ha közel vannak topográfiailag, akkor is, ha messze, akkor (talán) egyáltalán nem látjuk meg. Nézzük, de mégsem. Aztán ha jobban (meg)nézzük, akkor feldereng valami. Egy másik homályból, az ismerősség kedves homályából. Mert ismerős a reimsi katedrális ornamentikája, a Notre-Dame architektúrájának struktúrája, a keleti díszítésű aschaffenburgi kastély mintázata, a firenzei városháza várszerűsége... mert van magyar megfelelője. Ahogy mindennek Szent Istvántól errefelé. Vagyis európaiságunktól kezdve, az Árpád-ház és az Anjouk korától a török pusztításig. Micsoda lovagkor volt itt Nagy Lajos idejében.

Amikor az Itt teljes Kelet-Közép-Európát jelentette. A Magyar Királyságot. És micsoda reneszánsz meg barokk virágzott, szintén Itt, csak akkor már kisebb „Itt"-ben. Majd a XVI. század megváltoztat mindent, a török lenyomat történelmileg ugyan pusztít, rombol, gyilkol, megszáll, annektál, zsarol, hadi sarcot vet ki, de retrospektív nézetből fürdőkultúrát, nyelvi gazdagítást, irodalmi témát, hazaszeretet hoz-ad-táplál, és másfélszáz év alatt-után létrejön Európa egyetlen „multikulti" társadalma. A XVII. század végére! Pedig előtte három részre szakadtunk, a Hódoltság kiüresedett, Erdély pedig felemelkedett. Aztán négybe szakadtunk Thökölyvel... Meg harcoltunk ezután is. Szabadságharcok és lázadások. Eltiprás, kiegyezés, polifónia, világháború, eltiprás. Ma meg akkorák vagyunk, mint az egykori Hódoltság. És éppen azon a részen, tehetném hozzá némi malíciával, de ez csak a Történelem hozadéka. Vagy a soknemzetiségű állam kétszáz éves hagyatéka, hiszen nem volt életképes hosszabb távon. A dinasztiák túlélőfélék, a multikulti nem. Pár emberöltő nem olyan sok például egy nyolcszáz éves dinasztiához (Habsburgok) képest. De hogy milyen hallatlanul gazdag művelődéstörténeti kincsesbánya, Európa leggazdagabb kultúrlelete mindez, azt csak az tudja, aki igazán belenéz. És Hankiss jóvoltából most mi is (újra) belenézhetünk.

Csak halkan jegyzem meg: megint egy „multikulti" korszakot élünk, csak ez másképp az. A korábbi épített, őrizte a sokféleséget a finom integráció mezsgyéjén. Divatos szóval élve passzív, konzervatív, állandósult és lassú. Emez épp az Arcot szeretné kisimítani, a vonásokat eltakarni, a barázdákat befedni, s a tekintetbe újabb homályt csempészni. Mert ez más...

Olvassuk csak Hankisst, és keressük a csodás hasonlóságokat, vonásokat: az ezeréves Európa Arcát látjuk.
Tíz évvel ezelőtt ifj. Hankiss János az alábbiakat írta kérésemre apja művéhez: „Apánk, Dr. Hankiss János ny. egyetemi tanár a háború előtt legfontosabb feladatának tekintette intézeti munkáját a Debreceni Francia Intézetben, a hazai népművelést és a magyarság értékeinek közvetítését szerte Európában és a világban. S miközben minden idegszálával hitt ennek a népnek az értékében, az ország küldetésében, világosan látta, hogy a magyar kultúra akkor válik teljessé, ha Európába és a világba is kisugárzik. Aligha van könyv, amely megközelíti ennek a bemutatásnak a sokszínűségét, bonyolult összefonódását. Ezer olyan kapcsolatról olvasunk, amely eddig ismeretlen volt számunkra."

Kovács Attila Zoltán