Somogyváry Gyula - És mégis élünk

Somogyváry Gyula - És mégis élünk
Sorszám: 
78
Ár: 2 500 Forint
+ postaköltség
Cikkszám: NK-20170978

Előszó
Vitéz Somogyváry Gyula, írói álnevén Gyula diák És mégis élünk című regénye 1936-ban került a könyvesboltokba. Pontosan öt évvel később, mint a Budapesti Hírlap hasonló című húsvéti ajándékalbuma, Magyarország 1920 és 1930 közötti tíz évéről. Ez utóbbi tisztelegni kívánt a magyarok élni akarása érdekében véghezvitt, évtizedes teljesítménye előtt: „Adjuk a magyarság berendezkedésének tízéves történetét, attól kezdve, hogy véres országroncsként maradtunk itt, minden számvetés szerint képtelenül arra, hogy önálló állami életre talpra álljunk, egészen máig, amikor, ha búval és bajjal is, de vagyunk, és magyar lelkünket reménység tölti el, hogy jobban is leszünk még.”

Gyula diák „a hitvallóknak hálával, a vértanúknak kegyelettel” ajánlotta ezt a regényét, ami azokban a sorsfordító időkben játszódik, amikor hétköznapi magyar emberek küzdenek meg hősiesen azért, hogy Sopron később a leghűségesebb magyar városként térhessen vissza hazánk keblére. Mindkét mű, a regény és a történelmi tabló is időtálló példa: a bátorság és az akarat, az összefogás és a cselekedet mindig meghozza gyümölcsét. Ki kell tudnunk állni az igazunkért! Fennmaradásunkért a szívünkön kell viselnünk a magyarság sorsát, mindenkinek ott és akkor kell helytállnia, ahol erre szükség van. „Minden magyar felelős minden magyarért!”

A mű szinte teljes egészében történelmi tényeken alapul, romantikus szerelmi szállal átszőtt történelmi regény. Mondhatnánk úgy is, hogy Gyula diák érdekfeszítő és cselekménydús műve az igaz hazafiság regénye. Minden magyar család könyvespolcán ott a helye. Jó szimatú producer, tehetséges forgatókönyvíróval és rendezővel izgalmas, tanulságos és jól eladható filmet is forgattathatna belőle.

Már csak azért is, mert Somogyváry Gyula nagyon hiteles személyiség volt. Nemcsak rendkívüli magyarságtudattal rendelkezett, hanem részt is vett a küzdelmekben, meg is szenvedett és mártírhalált halt hitéért. És nemcsak magában, de másokban is tartotta a hitet. Fogolytársainak esténként regényeiből idézett, irodalmi anekdotákat mondott, hogy tartsa bennük a lelket, felébressze a túlélés reményét. Harminchat hónapot szolgált önkéntesként az I. világháborúban, az orosz, a román és az olasz frontokon. Személyesen harcolt a nyugat-dunántúli mozgalmakban, Sopron és még nyolc település visszaszerzésében.

Két nappal hazánk megszállása után, országgyűlési mentelmi jogát semmibe véve a Gestapo – náci- és németellenessége miatt – letartóztatta, és a mauthauseni koncentrációs táborba vitette. Csak tizennégy hónap múlva, megkínozva, meggyötörve, negyvenkilósra lefogyva térhetett haza. A nácik után a kommunisták is meghurcolták. A háború után csak katolikus lapokban publikálhatott, majd betiltották minden művét. 1950-ben a népi demokrácia elleni izgatás vádjával Kistarcsára internálták. 1953 fagyos telén innen vitték egy budapesti kórházba, de ő szállítás közben, gyanús körülmények között, szívrohamban meghalt.
Mindkét szélsőségnek, a náciknak és a kommunistáknak is Somogyváry Gyulának a magyarság és az emberiesség melletti bátor kiállása, a magyar államiság és nemzet egysége melletti elkötelezettsége szúrta a szemét. Ezért akarták összeroppantani, megsemmisíteni – bármi áron.

Azonban Vitéz Somogyváry Gyula igaz magyar, keresztény humanista volt. Az „Isten, haza, család – a hit, remény, szeretet” vezérelte minden gondolatát, minden tettét. Ez adott neki erőt a túléléshez, a sorstársak vigasztalásához, lelkesítéséhez, a bátor cselekedetekhez, majd a vértanúsághoz.

Ma is embert próbáló, sorsfordító időket élünk.
Orbán Viktor miniszterelnök néhány napja ezt mondta erről Tusnádfürdőn: „Magyarország Trianon óta nem állt olyan közel ahhoz, hogy újra erős, virágzó és tekintélyes európai ország legyen, mint most. És Trianon óta nem álltunk olyan közel ahhoz, hogy a nemzetünk visszanyerje az önbizalmát és az életerejét, mint éppen most.”

Vitéz Somogyváry Gyula személyes példája, Gyula diák És még élünk című regénye, prózai és költői művei ebben az építkezésben lesznek nagy segítségünkre.

„Még nem végzett velünk a végzet!
S legyen bár hegynyi omladék,
mely ránk zuhant, kivájja még
győzelmes útját minden águnk,
s hajtunk, sarjadunk, kivirágzunk,
mert istenáldott dacban égünk
És csakazértis százszor élünk!”

Budapest – Csepel, 2017. július 24.