Malonyay Dezső - Munkácsy Mihály élete

Munkácsyt Andorai Péter alakította abban a Mednyánszky című filmben, amit Szőnyi G. Sándor rendezővel csináltunk Szabó György forgatókönyvéből. A festő feleségét Kovács Mária alakította remekül. Mednyánszky László festőművész életének egy-egy periódusát eleveníti fel a film, aminek operatőre voltam, benne azzal a jelenettel is, amikor Mednyánszky elvetődik Munkácsy legendásan elegáns és a potenciális megrendelők, a finom közönség számára is nyitott műtermébe, Párizsba. A műterem – természetesen – díszletben épült újjá, de mindent elkövettünk, hogy azt az atmoszférát visszaadjuk a filmen, amilyen akkor, a millenniumi időkben lehetett. Mint sok beszámolóból tudhatjuk, Munkácsyné, Cécile Papier olyan jól „adta el” a férjét, hogy annak más teendője sem maradt, mint festeni, alkotni, s minden más teendőt ellátott – köztük az üzleti típusúakat is – a ház francia asszonya.


A könyv szerzője, Malonyay Dezső Párizsban tanulta a művészettörténetet, és egy darabig írnokoskodott meg titkárként is dolgozott Munkácsyéknál a francia fővárosban. Nem véletlen tehát, hogy mindent tud a Párizsban, de szerte a világban is nagy sikereket elért festőművészünk életéről, munkásságáról. Lieb Mihály és Reök Cecília fia csak huszonnégy éves korában, 1868-ban vette fel szülővárosa nevét, és kezdetekben i-vel, Munkácsiként írt alá. Abban az évben festette egyik leghíresebb korai képét, az Ásító inast. Kötetünkben minden lényeges képe fellapozható a gyerekkori – nagyon is ígéretes – rajzoktól a Parlament falán látható Honfoglalásig.


Könyvünk először 1898-ban jelent meg, pompás kivitelben, a táblán Munkácsy fémdomborítású arcképével, másodszor a K. Lippich Elek szerkesztette sorozatban, amelyben több, ma is fontos forrásként használható mű: a Barbizoni művészek, a Ferrara–Ravenna–Firenze, a Gótikus szobrászat Olaszországban vagy A finnek művészete látott napvilágot. Önálló kötetekben írtak a kor kitűnő szerzői Raffaellóról, Leonardo da Vinciről, Donatellóról, Benvenuto Celliniről. Jelent meg önálló kötet Budapest művészete címmel, s a magyar festőművészek közül a kortárs, Barbizonban Munkácsyval együtt dolgozó Paál Lászlóról – például. A kiváló művészettörténész Malonyay  Dezső munkája a Mednyánszky László című könyv (1905), valamint A fiatalok című, melyben Ferenczy Károlyról, Grünwald Béláról, Katona Nándorról, Magyar-Mannheimer Gusztávról és Rippl-Rónai Józsefről írt tanulmányait fűzte kötetbe (1906). A kétkötetes Munkácsy 1907-ben jelent meg, majd 1910-ben Szinyei-Merse Pál életét és munkásságát bemutató könyve is. A Művészeti Könyvtár, a szépséges, arany betűs, dombornyomott egészvászon kötésű sorozat Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udv. Könyvkereskedés kiadása volt.

Még az ötvenedik születésnapját sem érhette meg az 1916-ban elhunyt Malonyay Dezső, de hatalmas életmű maradt utána. Legismertebb műve az ötkötetes A magyar nép művészete, amelynek ötödik könyve a világháború alatt került nyomdába, s tán ezért sokkal kevesebb példány készült belőle, mint az első négyből.  Annyira nehéz volt hozzájutnom s teljessé tennem a sorozatot otthon, hogy végül egy Ausztráliába kivándorolt hazánkfia hagyatékából hozattam haza. Ma már mind az öt vastag és szép könyv reprint kiadásban is hozzáférhető.
Az ezredéves ünnepségek s az ebből az alkalomból készült kiállítások, bemutatók váltották-e ki a magyar népművészet gyökereinek kutatását, megismerését és megismertetését kezdeményezők munkáját, nem tudhatjuk pontosan, de nagy valószínűséggel a dolgok összefüggenek. Malonyay nagy néprajzi munkája ugyanarra az időre tehető, amikor Bartók és Kodály járták a falvakat s gyűjtötték a népi dallamokat, dalszövegeket, vagy ahogy a kiváló építészek visszanyúltak a népi motívumkincshez, mint az ebben élenjáró Lechner Ödön és követői, köztük a Malonyay Dezső zuglói villáját is tervező Lajta Béla.

Munkácsyt is foglalkoztatta a népi „arculat” kutatása, ha másképp is, mint Malonyayt vagy Bartókékat. Ő – például – nemcsak hagyományos módon készített vázlatokat a tömegjelenetek alakjaihoz, de az erősen újdonságnak számító fotográfiát is használta. Számos portrét készített így a Honfoglalás alakjainak, embertípusainak előtanulmányaihoz.

Nemességet kapott Ferenc Józseftől, akinek a „festő ecsetjére méltóan” szép arcú, ősz hajú és ősz szakállú mester személyesen mutatta be Ecce homo című alkotását. Életében elismert művészként mindössze ötvenhat évesen hunyt el az ezredfordulón, 1900. május 1-én. Sikeres ember volt, s ha nem is tartozott a képzőművészet nagy megújítói közé, alkotásai ma is vonzzák a kiállítások látogatóit, életműve ma is elismert és megbecsült.

Ehhez a hatalmas életpályához nyújt biztos kezű vezetést Malonyay Dezső munkája. Forgassák haszonnal!

Ráday Mihály