Nyirő József - Isten igájában

Kedves Olvasó!
A Nemzeti Könyvtár 89. kötete Nyirő József író életműve előtt tiszteleg. Az Isten igájában című énregény új kiadása a magyar irodalmi kánon újraalkotásának újabb állomása. E könyv folytatja azt a sort, mely a Nemzeti Könyvtár 1. kötetének megjelenésével vette kezdetét.
Ű
A Nemzeti Könyvtár 1. kötete A régi ház című családregény Tormay Cécile német ajkú felmenőinek magyarrá válásáról szól. Megírása után (1914) e könyv németül, svédül, dánul, angolul, finnül, hollandul, olaszul, észtül és franciául is megjelent, világsiker lett. A régi ház kiadásával az antiszemitizmussal vádolt írónőt, aki csak azért nem kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, mert időközben (1937) elhalálozott, a Nemzeti Könyvtár hangsúlyos helyen szerepeltette.

Tormay Cécile hírhedt alkotása a Bujdosó könyv című énregény. Tárgya az 1918-as őszirózsás forradalom és az évtizedeken át dicsőségesnek emlegetett Tanácsköztársaság 133 napja. A korábban betiltott Bujdosó könyv az utóbbi két évtizedben számtalan kiadást ért meg, hatására olvasók tömegei ismerték meg a kommunizmus és a Tanácsköztársaság valódi arcát. Az írónő az Astoria Szállóhoz közel eső Kőfaragó utcában lakott, tanúja volt a történéseknek. Azt írta le, amit látott.
A Bujdosó könyv a Tanácsköztársaság bukása után született, amikor az átélt élmény sokkja hatására a közérzület antiszemitává vált. A Bujdosó könyv lapjain hemzsegnek a zsidóságot megbélyegző kitételek. Ez kétségtelen antiszemitizmus. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. A másik serpenyőben pedig a Tormay által ábrázolt  drasztikus tények hemzsegnek. Melyeket a népbiztos ivadékok népes serege évtizedeken át eltakarni igyekezett.

Szemétre kell-e vetni egy ilyen könyvet, vagy okosan olvasva a holtig tartó tanulás forrásaként kell-e felhasználni? Ma már tudjuk, hogy e kérdésre az utóbbi a helyes válasz.
A Nemzeti Könyvtár 54–55. kötete a kiugrott kommunista Gerencsér Miklóst, a Népszabadság volt főmunkatársát emeli be az irodalmi kánonba. Aki Vörös könyv című kétkötetes dokumentumgyűjteményével Tormay Cécile 1919-es történelemábrázolását sorról sorra igazolja. A Vörös könyv tanúsága szerint a Bujdosó könyv egyrészt elfogult véleményműsor, másrészt tényirodalom.

A Tanácsköztársaság szörnyállam volt? Igen. A zsidóság felülreprezentálta magát a kommunizmusban és a Tanácsköztársaságban? Igen. A Lenin-fiúk terroristák voltak? Igen. A vörösterror következménye volt a fehérterror? Igen. Meg kell sértődni, ha valaki leírja a tényeket? Nem.
Szükséges-e, hogy a liberális tudat és érzelem is szembenézzen a kommunizmus és a Tanácsköztársaság bűneivel? Igen. A kommunizmus áldozatainak száma sokszorosa volt-e a nácizmus áldozatai számának? Igen.

Letakarhatja-e rokonsági fok vagy származási érzület a valóságot? Nem. Szentként tisztelendő személy-e Lenin vagy Lukács György? Nem. Fogadjuk-e el a romantikus álláspontot, mely szerint van egy angyali nép, melyet az ördögi népek üldöznek? Nem. Ha igaz a feltételezés, hogy a zsidóság választott nép, megfelel-e minden zsidó  a kiválasztottság etikájának? Nem.

A konfliktuselmélet tudós tanárai szerint a konfliktusban szereplő mindkét félnek megvan a maga vacak igaza és a maga vacak bűne.

E tétel szerint fel kell vetni a döntő kérdést: van-e a zsidóságnak felelőssége a pogromok létrejöttében? Van. Több jeles zsidó szerző és próféta is azt állítja, hogy van. E felelős gondolkodókat azonban a zsidóság hangos többsége öngyűlölő zsidónak, a nem zsidó kérdésfelvetőket pedig antiszemitának nyilvánítja. E csípőből mindenkire tüzelő álláspont nem adja meg a szükséges és mély válaszokat.

Minden nép bűnök és erények ötvözete. Sár és arany. Van magyar erény és magyar bűn. Van zsidó erény és zsidó bűn.

A magyarságnak a holokausztban való segédkezés bűnével kell elszámolnia. A kommunizmusban és a Tanácsköztársaságban megvalósult zsidó részvétel viszont nem a magyarság, hanem a magyar zsidóság problémája. A korabeli hitközség tisztességesen járt el. Több ízben elhatárolódott a szörnyeteg népbiztosoktól, és hangsúlyozta, hogy e terrorállam létrejötte nem a zsidó nép, hanem egyes zsidó személyek bűne volt. A bécsújhelyi hitközség temetőjéből kiásatta és eltávolíttatta az öngyilkos Szamuely Tibor hulláját, mondván, hogy e tetem meggyalázza az igaz holtak emlékét.

Szeptemberben a Nemzeti Könyvtár 89. kötete megjelenésével Nyirő József kerül vissza az irodalmi kánonba, ahonnan politikai okok miatt kiseprűztetett. A kiseprűzés intézménye múlékony minőség. Az utókorok rendre befogadják a kitaszítottakat. Könyves Kálmán királynak van igaza. Boszorkányok márpedig nincsenek.

A korábbi doktriner szemlélet hangadói hatalmi szóval iktatták ki a magyar irodalomból Herczeg Ferencet is, az írófejedelmet, mivel Horthy kormányzó barátja volt. Tegyük ezt Gorkijjal, mert Sztálin barátja volt? Köpjük le Wagnert, mert Hitler tisztelte? Felejtsük el Aragont, Brechtet és Picassót, mert kommunista, Gerhart Hauptmannt és Knut Hamsunt, mert antiszemita volt? Csurka Istvánt, mert MIÉP-es volt? Esterházyt, mert Gyurcsány Ferencet laudálta?  Ez képtelenség.

A Nemzeti Könyvtár szerkesztői szerint az írás és a politikacsinálás két különálló foglalkozás. Minél nagyszerűbb egy író, annál kevésbé alkalmas a politika tudományának művelésére. Az írók, a művészek és a filozófusok a nemzeti függetlenség kivívásakor remekül teljesítenek, a rendszerváltozások előtt és alatt fénylenek, mint a nap, aztán elhasalnak.  Ez érthető, hisz empátiájuk önmagukra irányul. Ez nagyszerűségük záloga. Aki ilyen, lehet próféta, lehet politikai jelkép, de az államszervezés során saját vízióját megvalósítani képtelen. Más vízióját pedig nem hajlandó megvalósítani. Inkább zavarba kerül, s öl. A gyermekkönyvet és drámát író szerb vezér népirtásba keveredett, a magyarbarát színészből lett román kultuszminiszter gondolkozás nélkül rárontott a magyarokra, a kommunista magyar filozófus megtizedeltette magyar katonáit.

A konzervatív Ronald Reagan színész nem ellenpélda. Ő epizodista korában életre hívta a Fiatal Republikánusok Ronald Reaganért Mozgalom elnevezésű tömegszervezetet. És győzött. Reagan empátiája nem színészetére, hanem Amerikára irányult. Nem művész volt, hanem politikus.

A liberális Václav Havel író sem ellenpélda. Benne a homo politicus fokozatosan legyőzte a homo literatust.  Irodalmi fénykorában nem közelítette meg Hasek vagy Hrabal nagyságát, de mint lázadó értelmiségi politikai jelkép lett és államfő. Remélhetően a konzervatív cseh Nemzeti Könyvtár akkor is beiktatná Havelt a kánonába, ha mondjuk miniszterséget vállalt volna a kommunista Gustáv Husák kormányában.

Csurka István írót is legyőzte a benne lobogó homo politicus, előtte azonban irodalmi különlegesség volt. Mint Tormay Cécile és Herczeg Ferenc. Ha Csurka István jó családból származó liberális lélek lett volna, az illetékes sajtó és televízió naponta idézné poénjait. Göncz Árpád műfordító nem volt Móricz Zsigmond, és mégis, mennyi a feléje áramló hozsanna. Itt a bökkenő.

A liberális hangadók az írókat nem a szakmai teljesítmény, hanem politikai működés, származás és szocializáció szerint szelektálják, és e leválogatás után ítélnek elevenek és holtak fölött. Méltó műveket mélybe taszítanak, méltatlanokat mennybe menesztenek.  Eme értékpusztító vélekedés körül mára megritkult a levegő. A korrekció időszerű.
A Nemzeti Könyvtár szerkesztői szerint mindenekfölött áll az írói alkotás, minden más csak hordalék. Ezért szerepel a Nemzeti Könyvtár kánonában Tormay Cécile is, P. Ábrahám Ernő is, Kós Károly is, Kodolányi János is, Bánffy Miklós is, Komjáthy István is, Hamvas Béla is, Gerencsér Miklós is, Asbóth János is, Rákosi Viktor is, Herczeg Ferenc is, Várkonyi Nándor is, Szekfű Gyula is, Bayer Zsolt is, Hankiss János is, Nyirő József is, és majd később Rákosi Jenő, Szabó Dezső és Csurka István is.

Nyirő József az erdélyi szellemi csoportosulás jelentős alkotója, akit az Erdély-féltés a lehető legrosszabb politikai társaságba sodort. Isten igájában című regénye azonban remekmű. Elolvasását szívből ajánlom.

Tisztelet.

Kerényi Imre