Bayer Zsolt - 1100 év Európa közepén

Bayer Zsolt - 1100 év Európa közepén
Sorszám: 
76
2 500 Forint
+ postaköltség

Mindig haza
Hogyan lehet birtokba venni egy lakást, egy házat? Bármit állítsanak is arról, milyen nehéz ma már „otthonra lelni” a világban, a fenti kérdésre egyszerű a válasz. A beköltözés után néhány hét, néhány hónap után helyükre kerülnek a bútorok, a családi fotók, a festmények. A kanapét, a szőnyegeket, a családi étkezőasztalt pedig addig tologatjuk, amíg végül ott lesz, ahol lennie kell. A szobák sarkainak aztán lassan történetük lesz, a szerencsések nemzedékről nemzedékre adják át elődeik egy-egy tárgyhoz, helységéhez tartozó emlékdarabkáit. Ezt hívjuk később otthonnak. Az otthon különleges helye a világnak, az ősbizalom és a biztonság hona, ahol nem fenyeget sem ismeretlen, sem idegenség.

Bayer Zsolt könyvével Magyarország, pontosabban Magyarország 1100 évét igyekszik otthonossá tenni. Bútorai történetek, egykorvolt magyarok és más nemzetek fiainak sorstöredékei, anekdoták, épületek, tájak, tájegységek és városok emlékdarabkái. A végeredmény az, aminek lennie kell. Bayer otthont teremt, birtokba vesz. Mint egy falat kenyér, úgy kell neki a haza, ahol súlya van annak, aki magyarnak született vagy éppen azzá vált. Novalis írja: „Hová megyünk? Mindig haza.” Bayer Zsolt ezzel a könyvével megérkezett. Aki követi, vele együtt jó eséllyel visszatalál a szülői házhoz, gyökereihez.


Schmidt Mária

 

Bayer Zsolt - 1100 év Európa közepén

A SZEM: TANÚ

Gyalogolni kell. Elindulni az ösvényen, sínek mentén, kocsiúton. Megállni az első zöld képződménynél, ami a földből kibút. Megnézni, mi van rajta. Levél. Levélen erecskék, azokból nedvesség. Nedves erecskéken kicsi csiga, nem tudom, észrevett-e, nem úgy tűnik. Csiga húzza maga után a csillogó ragadóst, abba beleakad a pinte (kis zöld tetű), küszködik, kis pöcköléssel megmenthető. Aztán látni, a zöld szára lejjebb mélyebb színt vált, abban másfajta klorofillok játsszák szép táncukat, mélyzöld táncol a halvánnyal, fiú táncol a lánnyal a fűszálban. Erről jut eszembe régi dal, dúdolni lehet, eszembe jut régi vers, mormogom. No lám, lejjebb sárga, szárazabb réteg fogja a nagyon fiatal zöldet körbe, engedi ki az életbe, aztán majd végképp elszárad, leesik mögötte, mikor már neveltje nem láthatja őt, hisz a zsenge hajtás a nap, a fény felé tart. És még gyökérnek is kell lennie, de azt csak képzelni, kihúzni nem szabad. Idő előtt leválna a száradt öreg, visszanézne a fiatal zöld, leesne a csúszós csiga, csak tán a pinte örülne, de azért nem éri meg az egész. Órák óta vagy itt, nézed ezt a világot, lassan sötétedik, haza kell menni. Merre voltál? Csak az első fűszálig. Nem hiszik el. Nem baj.

 

Eötvös Károly - Utazás a Balaton körül

Eötvös Károly - Utazás a Balaton körül
Sorszám: 
44
2 500 Forint
+ postaköltség

Magyarország térképét nem tudom elképzelni a Duna és a Tisza határozott vonalai nélkül. De ugyanígy hozzátartozik a képhez – és hozzátartozik Magyarországhoz gyönyörűséges tavunk, a Balaton.

Eötvös Károly óta sok minden megváltozott. Utak, épületek, kikötők, nyáridőben emberek sokasága. De amíg világ a világ, csodálni fogják a Balaton környéki hegyeket: állni fog a Badacsony, Szigliget, a Szentgyörgy-hegy, a Fülöp-hegy, a Csobánc és a többi varázslatos domb, és fel fog kelni a Nap, aminek arannyá váló korongját áhítattal nézik az itt lakók és az ide látogatók, és az ezüsthíd is ugyanúgy köti össze telihold idején a Balaton északi partját a déli oldallal.

Csendes nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor emberek nem rohantak el egymás mellett, és természetes volt, hogy beszélgettek múltról, jelenről és az eljövendőről. Huszadik éve élek a Balatonnak szinte jelképévé vált szent helyén, a Tihanyi Apátságban. Látom a napnyugtát és a napfölkeltét, figyelem, hogyan rügyeznek az ablakom alatt a vadkörtefák, és télen madárcsapatok találnak rajtuk pihenést és táplálékot.

Öreg halászok mesélték – ma még néhányan élnek a régiek közül –, milyen fontos volt számukra, amikor a vízen a ködben hajózva az apátság kettős tornya egyszerre csak felsejlett előttük. Akkor tudták, merre van a helyes irány.

Jó szívvel ajánlom ezt a színes útikönyvet, vagy azt is mondhatnám: történelmi mesés könyvet mindenkinek, akinek szívügye, hogy ne váljunk gyökértelenekké. Ez a mi otthonunk, ez a mi múltunk, itt kell élnünk, itt kell bátran hazát építenünk. A várromok, a templomromok, amelyekkel lépten-nyomon találkozunk a Balaton körül, erről beszélnek nekem. S arról, hogy igenis lehet és kell mindig újrakezdeni. Lehet és kell kultúrát őrizni és teremteni. Legyünk hűségesek ehhez a csodához, ami az idegen számára érdekes lehet, de nekünk, akik itt élünk, sokkal több: ez az otthonunk, ez a mi hazánk.

 

Reformkori útirajzok

Reformkori útirajzok
Sorszám: 
10
2 500 Forint
+ postaköltség

Jó könyvet tart kezében az olvasó: nem érdemes egyfolytában végigolvasni.

Ejtsük néha ölünkbe e vaskos kötetet, ne lapozzunk tovább. Ízlelgessünk egy-egy ódon zamatú szót, kifejezést; olvassuk el újra és újra a többszörösen összetett mondatokat, a megfejtést keresve töprengjünk el a sok szálból egybeszőtt gondolatokon… s burkolóddzunk be a magunk teremtette csendbe.

Utazzunk a megidézett múltban.
Mire gondoltak, miért így látták majd kétszáz évvel ezelőtt eleink az őket körülabroncsoló magyar világot, amikor szekéren, hintóban, társaskocsin, gyorsparaszttal, forsponttal, nagyritkán a vadonatúj gőzvasúton beutazták a két hazát, Erdélyt és Magyarországot.

 

Reformkori útirajzok


Utazás szekéren, hintóban, vonaton

San Remo felé robogott a vonat 1935 tavaszán. Utazás közben s a nyaralás csenddel bélelt óráiban Németh László Stefan George verseskötetét lapozgatta, Ady Endre tusakodásain tépelődött, Frobenius, Herodotosz történeti munkáját forgatta, s útinaplójában leírt egy elgondolkodtató mondatot: „A jó könyvet arról ismerem meg, hogy nem tudom egyfolytában végigolvasni.”

Jó könyvet tart kezében az olvasó: nem érdemes egyfolytában végigolvasni.

Ejtsük néha ölünkbe e vaskos kötetet, ne lapozzunk tovább. Ízlelgessünk egy-egy ódon zamatú szót, kifejezést; olvassuk el újra és újra a többszörösen összetett mondatokat, a megfejtést keresve töprengjünk el a sok szálból egybeszőtt gondolatokon… s burkolóddzunk be a magunk teremtette csendbe.

 

Dornyay Béla – Vigyázó János - Balaton és környéke részletes kalauza

Időszámításunk előtt, Krisztus után 1934-ben
 
Van-e még kedve, ideje, türelme a 21. század magyar emberének nézelődve, meg-megállva, elmerengve sétálni az ismert-ismeretlen múltban? Van-e még kedve, ideje, türelme kézbe venni, belelapozgatni, olvasni olyan könyvet, amelyben nem található semmilyen gyorsan javunkra fordítható, hasznot hajtó, pénzt fialó információ? Kíváncsiak vagyunk még szüleink, nagyszüleink hajdani, a mi életünktől, gondjainktól roppant különböző mindennapjaira?
 
Nyári pihenés helyszíneinek tervezgetéséhez, utazás közben, Balaton-parti nyaraláskor tökéletesen hasznavehetetlen, „elavult” útikönyvet tart kezében az olvasó. Hajdani helyszínrajzok, térképek, birtokviszonyok, szálláshelyek, menetrendek, látnivalók – minderről ma már csak mesélő hírmondó maradt: Dr. Dornyay Béla és dr. Vigyázó János Balaton és környéke részletes kalauza.