Munkácsyt Andorai Péter alakította abban a Mednyánszky című filmben, amit Szőnyi G. Sándor rendezővel csináltunk Szabó György forgatókönyvéből. A festő feleségét Kovács Mária alakította remekül. Mednyánszky László festőművész életének egy-egy periódusát eleveníti fel a film, aminek operatőre voltam, benne azzal a jelenettel is, amikor Mednyánszky elvetődik Munkácsy legendásan elegáns és a potenciális megrendelők, a finom közönség számára is nyitott műtermébe, Párizsba. A műterem – természetesen – díszletben épült újjá, de mindent elkövettünk, hogy azt az atmoszférát visszaadjuk a filmen, amilyen akkor, a millenniumi időkben lehetett. Mint sok beszámolóból tudhatjuk, Munkácsyné, Cécile Papier olyan jól „adta el” a férjét, hogy annak más teendője sem maradt, mint festeni, alkotni, s minden más teendőt ellátott – köztük az üzleti típusúakat is – a ház francia asszonya.


Ajánlás

Ady Endrével az ember először az iskolában találkozik, ahol, ha szerencséje van, jó magyartanártól hall jó gondolatokat róla, ha nincs szerencséje, rossz tanár mellett lapozza tovább az irodalmi olvasókönyvet. Nekem ez ügyben szerencsém volt, mégsem ez volt az igazi találkozás. Arra akkor került sor, amikor otthon, bogarászván az otthoni könyvek között, kezembe akadt egy Ady-kötet, belelapoztam, és szinte mellbe vágott, amit ott találtam.

Saját, kamasz magam elöl is eltakart önmagammal találkoztam.
Most már tudom: Adyt olvasva mindenki így jár, aki nyitott szívvel fogadja. Hiszen ez az igazán nagy művészet varázslata: az igazi, önámításoktól, felvett szerepektől mentes önmagunkkal való találkozás katartikus élménye.

Ajánlás

Sok oka van annak, hogy jó dolog magyarnak lenni – ezek között nem a legkisebb, hogy az ember eredetiben olvashatja Petőfi Sándor és Arany János verseit. Ennyi idő távlatából már nyugodtan elmondhatjuk: ez a két zseniális ember soha el nem avuló életművet alkotott. Mi, akik őutánuk születtünk, gazdagabbak vagyunk általa, mint azok, akik nem érték meg a színrelépésüket.

„Tüzesen süt le a nyári nap sugára..." „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja..." A legkevésbé sem véletlen a két nagy költemény kezdő sorainak összecsengése: a magyar irodalom tündöklő nyarát hozta el a mészáros nyughatatlan fia és a békés természetű szalontai jegyző. Mindketten kisnemesek, mindketten műveltek, nyelveket beszélők, de mindketten a nép fiai, akik által valósággal napvilágra robbant mindaz a szellemi érték, amelyet a magyar nép évszázadok alatt felhalmozott.

A magyar lélek tükrözője

„A kis bajoktól kellene félni, a kis szeretetlenségektől, ádáz mellőzésektől, rideg érdektelenségtől, a napi „kis" jelentéktelen, ismétlődő, mindig ugyanoda ütő vízcseppektől. A kis haláloktól. Amelyek alattomosan közelítenek meg, kivédhetetlenül kerítenek hatalmukba és fojtogatnak. (...) A kis gyilkosaid elől menekülj!
Hankiss János nem találkozott életében „nagy gyilkosokkal". Ahhoz túl jó ember volt. És túl sok ismerettel bírt. Szakmai tudását, emberségét senki nem kérdőjelezhette meg. 1945-ben el akarták ítélni, nem tudták pontosan megmondani, miért. Az 50-es években, ha egy-egy „központi, gyilkos hullám" el akarta borítani, odaért hozzá, megállt előtte, tisztelgett, kikerülte, és hömpölygött tovább.

Kedves Olvasó!
A Nemzeti Könyvtár 89. kötete Nyirő József író életműve előtt tiszteleg. Az Isten igájában című énregény új kiadása a magyar irodalmi kánon újraalkotásának újabb állomása. E könyv folytatja azt a sort, mely a Nemzeti Könyvtár 1. kötetének megjelenésével vette kezdetét.
Ű
A Nemzeti Könyvtár 1. kötete A régi ház című családregény Tormay Cécile német ajkú felmenőinek magyarrá válásáról szól. Megírása után (1914) e könyv németül, svédül, dánul, angolul, finnül, hollandul, olaszul, észtül és franciául is megjelent, világsiker lett. A régi ház kiadásával az antiszemitizmussal vádolt írónőt, aki csak azért nem kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, mert időközben (1937) elhalálozott, a Nemzeti Könyvtár hangsúlyos helyen szerepeltette.

A világirodalomban sem sok van belőlük, de a magyarból különösen fájdalmasan hiányoznak az asszonyírók. És nem azért, mert ez így nem igazságos, hanem mert az asszonysors más megvilágításba helyezi a világot, asszonyírók nélkül mindnyájan kevesebbet tudunk önmagunkról és mindarról, ami körülvesz bennünket.

Árva Bethlen Kata kétszeresen is kiemelkedik a magyar írók, vagy tágítsuk a kört, magyarul írók tiszteletre méltóan népes közösségéből. Kiemelkedik asszony voltával és írásának erejével egyaránt. Mert ő tehetsége szerint igazi író, még ha nem is a nagyközönségnek írt, sokkal inkább Istennek – de ugyan mi lehet magasabb mérce, mint Istennek megfelelni.

„Királyok, hercegek, grófok..."
Ismerek egy bárónőt, aki nem szégyell dolgozni, kiváltképp, hogy munkája izgalmas, érdekes. De pénzt nem hajlandó elfogadni érte, és szerződést sem ír alá. Mindez a XXI. században, Magyarországon. Pedig nem él különösebben jól, de élhet akárhogy, egy bárónő dolgozhat, de pénzt nem kaphat érte. Számára ez így természetes.

Széchenyi István naplójából hiányzik a mindennapi betevő iránti aggodalom. De csak ez. Minden más megtalálható benne. A napló írása a XIX. századtól kezdve szinte kötelező a nemesi családoknál annak, aki kicsit is ad magára. Nem világos, mi a céljuk vele. A nemesi családok sóhajtozó visszaemlékezéseit aztán átveszik mások, költők, művészek, híres színésznők. A század ugyanis meglehetősen ellentmondásos kezd lenni, nagy a keveredés, az ipari forradalmak után a nemesség tekintélye kérdéses, a polgárság kezd kialakulni, a nemességet már meg is vehetik pénzért. Egyre nyugtalanabb az a tenger is, amely a főnemesség hajóját Magyarországon körülveszi, gyakoriak a viharok, a hajólakók hajónaplókat írnak, hogy legyen, aki tud róluk, ha végképp elsüllyedt az egész.
Persze addig még sok időnek kell eltelnie.