Szigethy Gábor - Napló, múltidőben

Emlékezzünk régiekre
Könyvet hozott számomra 2017 novemberében a postás: Napló, múltidőben. Régi ismerősöm, Szigethy Gábor írta. Szembetűnő volt a hófehér könyv címlapján a kép: 1955 (piros) 1956 (zöld) 1957 (fekete). Piros: kommunista uralom. Zöld: magyar remény. Fekete: nemzeti gyász.

Már a cím felkavart. Vissza a múltba: az emlékek, mint a kiszabadult méhraj, zsonganak, rajzanak körülöttem, és ahogy az érdekfeszítő, szívbemarkoló könyvet olvasom, újra és újra arra gondolok: ez a könyv olyan, mint egy kórházi kórlap. A szocialista demokrácia álnevű proletárdiktatúra kórlapja, mondjuk egy lerobbant bolondokházában.

Sokan nem értették, évtizedeken keresztül kérdezgették tőlem is, forradalmártársaimtól is, hogy mi volt a forradalom kiváltó oka, miért adta annyi fiatal gondolkodás nélkül az életét a Hazáért. Aki Szigethy Gábor könyvét elolvasta, ezen soha többé nem fog gondolkodni. Kiss Dezső forradalmár barátom által írott egyetlen könyvének címe jut eszembe: Nem tudtam hódoltságban élni.

A magyarok nem tudtak hódoltságban élni. A Napló múltidőben nemcsak kórkép, hanem történeti látkép a korról és jellemrajz is az akkor uralkodó osztály tagjairól, akik csak szovjet tankokkal a hátuk mögött, Moszkva fegyveres támogatásával bitorolták a hatalmat és tartották rettegésben az egész társadalmat.

Demokritosz görög gondolkodó írta: „Nehéz dolog hitványak uralma alatt élni." És a tisztességes, hazájukat, nemzetüket, ezeréves magyar kultúrájukat szerető magyar embereknek ezeknek a hitvány alakoknak az uralmát kellett elviselniük. Kitelepítés, Gulág, Recsk, börtön, kivégzések, ítélet nélküli gyilkosságok...
Olvasom a könyvet, eszembe jutnak a kommunisták hamis jelszavai.
Nálunk legfőbb érték az ember. Százezreket őriztek börtönökben.
A munka nemesít. Tiltott munkatáborok ítélet nélkül fogva tartott, rabszolgasorsba taszított magyarok számára.

Legfőbb kincsünk a gyermek. Mansfeld Pétert kiskorúként ítélték el, nagykorúként végezték ki.

Működött a hazug, erkölcstelen proletárdiktatúra. Aljas vagy tanulatlan emberek diktatúrája. Börtönparancsnokomról is tudtuk: ő is „elveszítette" a szakdolgozatát.

Szigethy Gábor múltidéző könyvét olvasom. Kavarog, felidéződik bennem 1956 emléke. Mintha újra átélném azokat a napokat. A Rádió ostroma. Egész éjjel folyik a harc. Átélem újra: a Rádió bevétele, rengeteg fegyver hever az udvaron. Nagy Imre beszéde, statárium, meghosszabbítva délután 2-ig, aztán este 6-ig. Este már a Corvin-közben voltam...

Szigethy Gábor szinte képszerűen követi a történéseket. A három évszám pontos korkép: mi vezetett el ahhoz a társadalmi robbanáshoz, amelynek eredménye 1956. október 23-án a forradalom és azt követően a szabadságharc.

A Napló múltidőben kristálytiszta logikával mutatja fel azt a drámai pillanatot, ahonnan már nem volt visszaút. El kellene olvasni ezt a könyvet minden fiatalnak, akik akkor még nem éltek, és ajánlanám tanulmányozásra a történészeknek: Szigethy Gábor nem a tudós, hanem az akkor élt magyar ember szemével látja a múlt eseményeit. A hősöket, akik életüket áldozták a hazáért, mert nem tudtak hódoltságban élni.

Wittner Mária