Szabó Dezső - A bölcsőtől Budapestig

Szabó Dezső - A bölcsőtől Budapestig
Sorszám: 
94
2 500 Forint
+ postaköltség
 

Görgey Gábor - Utolsó jelentés Atlantiszról 2.

Görgey Gábor - Utolsó jelentés Atlantiszról 2.
Sorszám: 
100
2 500 Forint
+ postaköltség
 

Görgey Gábor - Utolsó jelentés Atlantiszról 1.

Görgey Gábor - Utolsó jelentés Atlantiszról 1.
Sorszám: 
99
2 500 Forint
+ postaköltség
 

Kuncz Aladár - Fekete kolostor

Kuncz Aladár - Fekete kolostor
Sorszám: 
93
2 500 Forint
+ postaköltség
 

Árva Bethlen Kata - Önéletírás levelek

Sorszám: 
90
2 500 Forint
+ postaköltség

Árva Bethlen Kata kétszeresen is kiemelkedik a magyar írók, vagy tágítsuk a kört, magyarul írók tiszteletre méltóan népes közösségéből. Kiemelkedik asszony voltával és írásának erejével egyaránt. Mert ő tehetsége szerint igazi író, még ha nem is a nagyközönségnek írt, sokkal inkább Istennek – de ugyan mi lehet magasabb mérce, mint Istennek megfelelni.

Amikor életének negyvennegyedik esztendejében önéletírásához kezdett, saját közösségének erős hagyományait követte. Az erdélyi urak közt meglepően sokan tartották szükségesnek, hogy hosszabb-rövidebb formában megírják, a jövendő számára megörökítsék életük folyását. A 17. század második felétől hárman emelkedtek ki e sokaságból: Kemény János (1607–1662) fejedelem, aki 1657-59 között, tatár fogságban írta önéletírását, Bethlen Miklós (1642–1716) kancellár szintén fogságban, de ő Bécsben írta meg élete történetét, és Bethlen Kata, az említett Mikósnak unokahúga, aki hivatalt ugyan nem viselt, az erdélyi főúri világot azonban, maga is oda tartozván, jól ismerte.

Hármójuk közül az első kettőnek könyv alakban csupán a 19. század derekán jelent meg először a műve, de a Katáé is csak a halála után, 1762-ben. Ők tehát saját koruk irodalmi életét éppúgy nem formálták, mint Kata kortársa, Mikes Kelemen – nekünk, kései utódoknak jutott a szerencse, hogy műveiket birtokba vehessük.

 

Széchenyi István - Napló

Széchenyi István - Napló
Sorszám: 
91
2 500 Forint
+ postaköltség

Széchenyi István naplójából hiányzik a mindennapi betevő iránti aggodalom. De csak ez. Minden más megtalálható benne. A napló írása a XIX. századtól kezdve szinte kötelező a nemesi családoknál annak, aki kicsit is ad magára. Nem világos, mi a céljuk vele. A nemesi családok sóhajtozó visszaemlékezéseit aztán átveszik mások, költők, művészek, híres színésznők. A század ugyanis meglehetősen ellentmondásos kezd lenni, nagy a keveredés, az ipari forradalmak után a nemesség tekintélye kérdéses, a polgárság kezd kialakulni, a nemességet már meg is vehetik pénzért. Egyre nyugtalanabb az a tenger is, amely a főnemesség hajóját Magyarországon körülveszi, gyakoriak a viharok, a hajólakók hajónaplókat írnak, hogy legyen, aki tud róluk, ha végképp elsüllyedt az egész.
Persze addig még sok időnek kell eltelnie.

 

Rákosi Jenő - Emlékezések

Rákosi Jenő - Emlékezések
Sorszám: 
92
2 500 Forint
+ postaköltség

Rákosi Jenő 1842-ben született, és talán maga a születés volt életében a legnehezebb időszak, ha az volt egyáltalán. Gazdatiszti család, hamar árván maradt testvérek, a fiatal Rákosi Jenőnek abba kellett hagyni iskoláit, hogy testvéreit eltartsa, de ez is minden különösebb nehézség nélkül ment neki.

Tizenhét évesen, pár gimnáziumi osztállyal a háta mögött Zichy-birtokon tanító és gazdatisztsegéd, és bár igazából egyik munka sem érdekli, megkeresi, amit meg kell. Már gimnáziumi éveiben iskolai színjátszókört alapított – itt Somogyban, a Zichy birtokon az akkori falusi ünnepeken a divatos „improvizációs népszínműveket" írja, osztja a szerepeket a falusi legények és leányok között, gondosan ügyelve a reális viszonyukra. Kedvet is kap ehhez, színműveket ír, regénybe kezd, az aktuális Zichy gróf el is küldi, mert egyre többet foglalkozik irodalommal és kevesebbet a gazdasággal. De már keresett annyit, hogy összepakoljon, és Pesten próbáljon szerencsét (ekkor tizenkilenc éves). Hamar felismeri, hogy az addigi színművei is jobbak, mint a kor német színházaiban játszott darabok, a magyar drámákat nem igazán ismeri.

 

Szegedi-Maszák Marianne - Csókolom a kezét

Szegedi-Maszák Marianne - Csókolom a kezét
Sorszám: 
95
2 500 Forint
+ postaköltség

Számomra, a családom jellegzetesen magyar 20. századi történetét elmesélő amerikai íróként, ez a rendezvény teljesen másnak bizonyult, mint a korábbiak, melyeken részt vettem az USA-ban. Senkinek sem kellett elmagyaráznom, hogyan ejtse az amerikaiak számára oly bonyolult Szegedy-Maszák nevet, ottlétem alatt pedig számtalan ember osztotta meg velem a saját családja második világháborúban és a kommunizmus korai időszakában megélt tragikus élményét.

Nem kellett ismertetnem a könyvem kontextusát, mert úgy tűnt, csupán az egyik variációja ez annak a több millió történetnek, amelyek a háború idején köttetett szerelmekről, hősökről és gazemberekről, kompromisszumokról és tragédiákról szólnak. A szokványos író-olvasó beszélgetések nyomban átalakultak: egy nagy és kiterjedt család tagjai osztották meg egymással közös metszőpontokkal teletűzdelt történeteiket: Trianon, numerus clausus, Csepel, keresztények, Horthy, nyilasok, zsidók, nácik, 1944. március 19., koncentrációs táborok, Rákosi. Túlélés. Rettenetes, fájdalmas veszteségek. Alkalmanként megeső csodák.

 

Szigethy Gábor - Napló, múltidőben

Szigethy Gábor - Napló, múltidőben
Sorszám: 
96
2 500 Forint
+ postaköltség

Könyvet hozott számomra 2017 novemberében a postás: Napló, múltidőben. Régi ismerősöm, Szigethy Gábor írta. Szembetűnő volt a hófehér könyv címlapján a kép: 1955 (piros) 1956 (zöld) 1957 (fekete). Piros: kommunista uralom. Zöld: magyar remény. Fekete: nemzeti gyász.

Már a cím felkavart. Vissza a múltba: az emlékek, mint a kiszabadult méhraj, zsonganak, rajzanak körülöttem, és ahogy az érdekfeszítő, szívbemarkoló könyvet olvasom, újra és újra arra gondolok: ez a könyv olyan, mint egy kórházi kórlap. A szocialista demokrácia álnevű proletárdiktatúra kórlapja, mondjuk egy lerobbant bolondokházában.

 

Habsburg Ottó - Így láttam

Habsburg Ottó - Így láttam
Sorszám: 
97
2 500 Forint
+ postaköltség

A királyok halnak, az ember él
2011-ben Habsburg Ottó közel 99 évesen, egy évvel nagyszerű feleségének halála után örök nyugalomra szenderült egy csodaszép tó partján.
Két temetés: nem szokatlan Habsburg-házi körökben. Kivágják a szívet, azt szívurnába helyezik. A testet a szív nélkül eltemették Bécsben, a szívurna útra kelt Pannonalmára, ahol Várszegi Asztrik apát áldásával helyezték végső helyére.

A szívet az emberiség egyöntetűen az érzelmek központjának álmodta meg. Nemcsak a szeretet, a szerelem – de a gyűlölet és minden más érzelem szélsőséges megnyilvánulását is onnan eredeztetjük. Szívből szeretem – szívből gyűlölöm. Ugyanúgy használjuk mindkettőt. Ha az agyi működés leáll, a test még élhet egy darabig, sokáig. Ha a szív szakad meg, nincs tovább.

A Habsburg-család tudta, milyen fontos volt Ottó számára Pannonhalma, egyáltalán a bencés neveltetése, és ezen keresztül a „magyar alattvalók". Ahogy ez a szívből buzgó szeretet több elődjénél is megnyilvánult, és ilyenkor a magyar köznép nagy része igencsak tudta szeretni őket.

 

Patay Pál - Az életet már megjártam

Patay Pál - Az életet már megjártam
Sorszám: 
98
2 500 Forint
+ postaköltség

Patay Pál visszaemlékezését ilyen mikrotörténelemként érdemes olvasni azon túl, hogy mint a legtöbb sors, méltó a figyelmünkre. És a „mikro" jelző talán nem is méltányos erre a műre. Ami kiemeli a hasonló emlékezések közül, az először is szerzőjének kivételesen hosszú élete. Tudjuk jól, hogy az átélt történelem alapvetően különbözik az olvasottól, és ma már nagyon kevesen akadnak, akik átélt történelemként adhatnak hírt a Monarchia, az összeomlás, Trianon, vagy éppen a két háború közötti évtizedek koráról.

Ez a hosszú élet ráadásul rendkívüli is. Patay Pál résztvevőként ad hírt az egykori magyar földbirtokosok mindennapjairól, katonaként a második világháború koráról, az ötvenes évekről, majd a kamaszkorban megszeretett, és felnőttkorban hivatássá lett régészetről és muzeológiáról. Van egy tudományterület, amelyben Patay Pál mindenki másnál jelentősebbet alkotott: a magyarországi harangok történetének számbavételében és leírásában.

 

Csoóry Sándor - Eltemethetetlen gondok

Csoóry Sándor - Eltemethetetlen gondok
Sorszám: 
83
2 500 Forint
+ postaköltség

Vallomásféle
Ha szikár egyenleget kellene készítenem a Csoóri Sándorral eltöltött közös éveinkről, olyanokat mondhatnék, hogy:
harmincöt évet éltünk együtt, a legnagyobb szeretetben/szerelemben és egyetértésben;
tizenhét országban jártunk együtt. Sándor külön huszonháromban, én pedig huszonöt országban;
harmincöt év alatt három helyen laktunk: a Sas-hegyen a Dayka Gábor utcában, Pesthidegkúton a Kevélyhegyi utcában, s Ürömön a József nádor utcában, Sándor közben 2001-ig megtartotta a Keleti Károly utcai lakását is – dolgozószobának;
rengeteg embernek segítettünk, és volt, aki nekünk segített;
a barátainkat soha nem veszítettük el, inkább a hangsúlyok tolódtak kissé, hol erre, hol arra;
soha nem csaptuk be egymást, és a kölcsönös bizalmunk és szeretetünk valóban kitartott halálig.

Ez a pár sor nekem nagyon sokat, egy életet jelent! Másnak talán csupán egy felsorolás értékével bír…
1993-ból egy olyan könyvdedikáció is áll mögötte, ami ráadásul kötelez! Sándor, a Senkid, barátod című kötetébe ezt írta nekem: Balogh Julinak, aki nemcsak egy megíratlan regény hőse, hanem az én megíratlan életemé is. Mindenkinél ő tudja jobban, mit áldoztam föl tudatosan – bolondul! –, hogy az életünk elfogadhatóbb legyen. Ő tudja, hogy mindenem töredék maradt. Remélem, egyszer el is mondja majd. Nem azért, hogy mentegessen, hanem azért, hogy igazat mondjon.

Szeretetemmel, ölelésemmel,
Sándor

 

Malonyay Dezső - Munkácsy Mihály élete

Malonyay Dezső - Munkácsy Mihály élete
Sorszám: 
85
2 500 Forint
+ postaköltség

Munkácsyt Andorai Péter alakította abban a Mednyánszky című filmben, amit Szőnyi G. Sándor rendezővel csináltunk Szabó György forgatókönyvéből. A festő feleségét Kovács Mária alakította remekül. Mednyánszky László festőművész életének egy-egy periódusát eleveníti fel a film, aminek operatőre voltam, benne azzal a jelenettel is, amikor Mednyánszky elvetődik Munkácsy legendásan elegáns és a potenciális megrendelők, a finom közönség számára is nyitott műtermébe, Párizsba. A műterem – természetesen – díszletben épült újjá, de mindent elkövettünk, hogy azt az atmoszférát visszaadjuk a filmen, amilyen akkor, a millenniumi időkben lehetett. Mint sok beszámolóból tudhatjuk, Munkácsyné, Cécile Papier olyan jól „adta el” a férjét, hogy annak más teendője sem maradt, mint festeni, alkotni, s minden más teendőt ellátott – köztük az üzleti típusúakat is – a ház francia asszonya.


A könyv szerzője, Malonyay Dezső Párizsban tanulta a művészettörténetet, és egy darabig írnokoskodott meg titkárként is dolgozott Munkácsyéknál a francia fővárosban. Nem véletlen tehát, hogy mindent tud a Párizsban, de szerte a világban is nagy sikereket elért festőművészünk életéről, munkásságáról. Lieb Mihály és Reök Cecília fia csak huszonnégy éves korában, 1868-ban vette fel szülővárosa nevét, és kezdetekben i-vel, Munkácsiként írt alá. Abban az évben festette egyik leghíresebb korai képét, az Ásító inast. Kötetünkben minden lényeges képe fellapozható a gyerekkori – nagyon is ígéretes – rajzoktól a Parlament falán látható Honfoglalásig.

 

Nyirő József - Isten igájában

Nyirő József - Isten igájában
Sorszám: 
89
2 500 Forint
+ postaköltség
Nyirő József 1953-ban hunyt el Spanyolországban, hamvai szülőföldjére, Erdélybe történő hazahozatalát 2010-ben kezdeményezték, majd a 2012. pünkösdre tervezett újratemetés a székelyudvarhelyi temetőben politikai feszültségek kereszttüzébe került. Máig nem tudni, mi történt tulajdonképpen, elhozták-e a hamvakat, ott voltak-e egy titokzatos táskában, csupa kérdés, csupa ellentmondás. Szobrot kap, azt lerombolják.
 
Hitt, és nem térhet haza soha.
Sem hamvak formájában, sem sehogy.
 

Bayer Zsolt - 1100 év Európa közepén

Bayer Zsolt - 1100 év Európa közepén
Sorszám: 
76
2 500 Forint
+ postaköltség

Mindig haza
Hogyan lehet birtokba venni egy lakást, egy házat? Bármit állítsanak is arról, milyen nehéz ma már „otthonra lelni” a világban, a fenti kérdésre egyszerű a válasz. A beköltözés után néhány hét, néhány hónap után helyükre kerülnek a bútorok, a családi fotók, a festmények. A kanapét, a szőnyegeket, a családi étkezőasztalt pedig addig tologatjuk, amíg végül ott lesz, ahol lennie kell. A szobák sarkainak aztán lassan történetük lesz, a szerencsések nemzedékről nemzedékre adják át elődeik egy-egy tárgyhoz, helységéhez tartozó emlékdarabkáit. Ezt hívjuk később otthonnak. Az otthon különleges helye a világnak, az ősbizalom és a biztonság hona, ahol nem fenyeget sem ismeretlen, sem idegenség.

Bayer Zsolt könyvével Magyarország, pontosabban Magyarország 1100 évét igyekszik otthonossá tenni. Bútorai történetek, egykorvolt magyarok és más nemzetek fiainak sorstöredékei, anekdoták, épületek, tájak, tájegységek és városok emlékdarabkái. A végeredmény az, aminek lennie kell. Bayer otthont teremt, birtokba vesz. Mint egy falat kenyér, úgy kell neki a haza, ahol súlya van annak, aki magyarnak született vagy éppen azzá vált. Novalis írja: „Hová megyünk? Mindig haza.” Bayer Zsolt ezzel a könyvével megérkezett. Aki követi, vele együtt jó eséllyel visszatalál a szülői házhoz, gyökereihez.


Schmidt Mária