Mi a magyar? - tanulmányok

Mi a magyar? - tanulmányok
2 500 Forint

Mi a magyar?

A könyv, melyet e címmel Szekfű Gyula szerkesztett és a Magyar Szemle adott ki 1939-ben, talán soha nem volt olyan időszerű, mint amilyen ma. A zavar és bizonytalanság ködében élünk a magyarság minden fontos kérdésében, az ellentétes nézetek olyan szélsőségei elegyednek össze számtalanszor ugyanazokban az agyvelőkben is, a «magyar» szónak még szótári definíciója is olyan sokféleképpen és ellentmondón hangzik különböző ajkakon, a közélet és szellemi élet különböző tájain, hogy már a magyar öntudat teljes szétbomlásával kell számolnunk. Különösen, hogy korunk Európájában a nemzetállamok szuverenitását megkérdőjelező politikai nézet az uralkodó, reméljük már nem sokáig. A nemzeti szuverenitás korlátozása pedig a nemzetállamok megszűnéséhez vezet. Sokan és sokat dolgoznak jelenleg azon, hogy a nemzetállamok megszűnése után már fölösleges kérdés legyen: mi a magyar, mi a lengyel, mi az olasz? Lassan, úgy tűnik, maguk a nemzetek is kezdik felismerni, hogy ez a törekvés miféle gazdasági és politikai manipulációs eszközöket szolgál, mennyire egy behatárolható kisebbség érdeke csak, de mihelyt ez a felismerés általános körűvé válik, már talán a harc is eredményesebb lesz. Magyarország a nemzetállamok megmaradásért sokat tett az elmúlt évben, tegye ezt továbbra is!

 

Mikszáth Kálmán - Különös házasság

Mikszáth Kálmán - Különös házasság
2 500 Forint

1894 első vasárnapján a Singer és Wolfner cég képviselője megkereste Herczeg Ferencet, vállalna el egy főszerkesztői állást az Új Idők néven alapított lapnál. Az akkor harmincegy éves író örömmel elvállalta. És kereken ötven (!) éven át szerkesztette, egészen addig, míg a második világháború után a bevonuló szovjet csapatok által felállított bábkormány percemberkéi betiltották.

Az Új Idők példátlan sikere, példányszáma, stílusa, koncepciója jellemezte legjobban azt az életutat, amelyet Herczeg Ferenc bejárt.

Harmincezer példányban jelent meg a legrosszabb időkben is, tízezer előfizetője volt. Értéket közölt. A főszerkesztőt az ötven év alatt soha nem érdekelte, hogy a leközölt szerző milyen politikai párthoz, irányvonalhoz tartozott, milyen irodalmi stílust képviselt, hiszen igazából nincs is ilyen. Értékes legyen, tehetséges legyen. A vele párhuzamosan futó Nyugat a maga négyszáz példányával nem jelentett konkurenciát.

 

Herceg Ferenc - Pro libertate

Herceg Ferenc - Pro libertate
2 500 Forint

1894 első vasárnapján a Singer és Wolfner cég képviselője megkereste Herczeg Ferencet, vállalna el egy főszerkesztői állást az Új Idők néven alapított lapnál. Az akkor harmincegy éves író örömmel elvállalta. És kereken ötven (!) éven át szerkesztette, egészen addig, míg a második világháború után a bevonuló szovjet csapatok által felállított bábkormány percemberkéi betiltották.

Az Új Idők példátlan sikere, példányszáma, stílusa, koncepciója jellemezte legjobban azt az életutat, amelyet Herczeg Ferenc bejárt.

Harmincezer példányban jelent meg a legrosszabb időkben is, tízezer előfizetője volt. Értéket közölt. A főszerkesztőt az ötven év alatt soha nem érdekelte, hogy a leközölt szerző milyen politikai párthoz, irányvonalhoz tartozott, milyen irodalmi stílust képviselt, hiszen igazából nincs is ilyen. Értékes legyen, tehetséges legyen. A vele párhuzamosan futó Nyugat a maga négyszáz példányával nem jelentett konkurenciát. A Nyugatból jöttek is a támadások rendesen. Színvonaltalan, koncepciótlan, közönséghajhász, rossz. Szemére vetették Herczeg Ferencnek, hogy bárkit befogad, leközöl, a Nyugat főszerkesztői keményen védték saját írói körüket, több esetben megfenyegették azt a szerzőt, aki az Új Időknek adott írást. Ez azonban nem hatott meg senkit, az irodalmi klikkrendszert minden időben a főszerkesztők és kritikusok próbálták életben tartani, az írók általában jóban voltak egymással. Értékelték egymást, barátok voltak. Így az Új Időkben minden további nélkül megjelent Ady, Kassák, Juhász Gyula és bárki más. Aki értéket hozott.

Mikszáth Kálmán az első segédszerkesztő. Már az indító számban megjelent a Szent Péter esernyője első részlete, majd sorban az egész regény. Példátlan sikere lett, nagyon hamar nagyon sok nyelvre lefordították. Roosevelt amerikai elnök, amikor Magyarországon járt, ragaszkodott hozzá, hogy megismerhesse az írót, hiszen ő már angolul olvasta a könyvet.
A Herczegnek szóló felkérés persze már az ismert írónak jött a lap megalapítására. Hiszen meghajolhatott a Nemzeti Színház színpadán mint ünnepelt szerző, A dolovai nábob leánya kiváló szereposztásban, huszonöt alkalommal került színpadra, ami akkoriban jelentős sikernek számított. Innen egyenes az út ismét a színpadi szerzőség felé. A Kék róka kétszázadik előadásának megünneplése már nem is igazán ment eseményszámba. A drámákat szintén lefordították több nyelvre, bejárták Európa színházait, büszke szerzőjük, ahol csak tehette, megjelent a bemutatókon.

 

Várkonyi Nándor - Ötödik ember 3

Várkonyi Nándor - Ötödik ember 3
2 500 Forint

Aki ma Várkonyi Nándorról beszél, tudnia kell: a Teremtésről, a Teremtő és teremtett viszonyáról beszél. Aki olvassa őt, annak gondolkodását, érzését és akaratát merőben más – matéria feletti szférába kell emelnie. Ebben a szférában Várkonyi Nándor mint alkotó nincs egyedül. Lehet-e véletlen, hogy a tér ugyanazon kivetített pontján, Magyarországon, szinte egyidejűleg élt és dolgozott Hamvas Béla, Kodolányi János is?

S mindannyian oda jutottak a lét tövének közvetlen közelébe – a legsötétebb külső elnyomás éveiben! Várkonyi Nándor 1896-tól 1974-ig, Kodolányi János 1899-től 1969-ig, Hamvas Béla 1897-től 1968-ig volt közöttünk. A születés szinte egyidejű: még az első nagy világbomlás előtt. A kivonulás is majdnem azonos, átvészelve a második nagy világborulást, a náci és a bolsevik diktatúrát. Várkonyi kapott csak egy kis ráadást, még körülbelül 7 esztendőt. Működtek látványos siker nélkül, belső dicsőségben. Ismerték egymást. Nekik már nem kell a mi elismerésünk.

Ők már ott vannak, ahol az értéket krisztusi mércével mérik. Nekünk kell az, amit a létből az életbe visszahoztak. Nekünk fontos a szemünk elől erőszakkal lemeszelt dimenzió, a leltár éléről durván kivakart istenség, a végtelen perspektíva, most, amikor a divatos ideológiák ismét karámból karámba terelnének bennünket. Vegyük tudomásul – bár fogcsikorgató keserűséggel – hogy ez a kor, amelyben élünk, a paradicsomi ember, a régi „primőr Égi ember" fokozatos anyagba-süllyedése után még az ötödik ember, az átmeneti ember kora. S ez a kor nem kedvez a szellemmel teli bölcseleteknek, a mítosz igazságait babonává alázza. Ugyan nem tiltják már a transzcendenciát, csak éppen a fősodorból folyamatosan kirekesztik.

 

 

Várkonyi Nándor - Ötödik ember 2

Várkonyi Nándor - Ötödik ember 2
2 500 Forint

Aki ma Várkonyi Nándorról beszél, tudnia kell: a Teremtésről, a Teremtő és teremtett viszonyáról beszél. Aki olvassa őt, annak gondolkodását, érzését és akaratát merőben más – matéria feletti szférába kell emelnie. Ebben a szférában Várkonyi Nándor mint alkotó nincs egyedül. Lehet-e véletlen, hogy a tér ugyanazon kivetített pontján, Magyarországon, szinte egyidejűleg élt és dolgozott Hamvas Béla, Kodolányi János is?

S mindannyian oda jutottak a lét tövének közvetlen közelébe – a legsötétebb külső elnyomás éveiben! Várkonyi Nándor 1896-tól 1974-ig, Kodolányi János 1899-től 1969-ig, Hamvas Béla 1897-től 1968-ig volt közöttünk. A születés szinte egyidejű: még az első nagy világbomlás előtt. A kivonulás is majdnem azonos, átvészelve a második nagy világborulást, a náci és a bolsevik diktatúrát. Várkonyi kapott csak egy kis ráadást, még körülbelül 7 esztendőt. Működtek látványos siker nélkül, belső dicsőségben. Ismerték egymást. Nekik már nem kell a mi elismerésünk.

Ők már ott vannak, ahol az értéket krisztusi mércével mérik. Nekünk kell az, amit a létből az életbe visszahoztak. Nekünk fontos a szemünk elől erőszakkal lemeszelt dimenzió, a leltár éléről durván kivakart istenség, a végtelen perspektíva, most, amikor a divatos ideológiák ismét karámból karámba terelnének bennünket. Vegyük tudomásul – bár fogcsikorgató keserűséggel – hogy ez a kor, amelyben élünk, a paradicsomi ember, a régi „primőr Égi ember" fokozatos anyagba-süllyedése után még az ötödik ember, az átmeneti ember kora. S ez a kor nem kedvez a szellemmel teli bölcseleteknek, a mítosz igazságait babonává alázza. Ugyan nem tiltják már a transzcendenciát, csak éppen a fősodorból folyamatosan kirekesztik.

 

Várkonyi Nándor - Ötödik ember 1

Várkonyi Nándor - Ötödik ember 1.
2 500 Forint

Aki ma Várkonyi Nándorról beszél, tudnia kell: a Teremtésről, a Teremtő és teremtett viszonyáról beszél. Aki olvassa őt, annak gondolkodását, érzését és akaratát merőben más – matéria feletti szférába kell emelnie. Ebben a szférában Várkonyi Nándor mint alkotó nincs egyedül. Lehet-e véletlen, hogy a tér ugyanazon kivetített pontján, Magyarországon, szinte egyidejűleg élt és dolgozott Hamvas Béla, Kodolányi János is? S mindannyian oda jutottak a lét tövének közvetlen közelébe – a legsötétebb külső elnyomás éveiben! Várkonyi Nándor 1896-tól 1974-ig, Kodolányi János 1899-től 1969-ig, Hamvas Béla 1897-től 1968-ig volt közöttünk.

A születés szinte egyidejű: még az első nagy világbomlás előtt. A kivonulás is majdnem azonos, átvészelve a második nagy világborulást, a náci és a bolsevik diktatúrát. Várkonyi kapott csak egy kis ráadást, még körülbelül 7 esztendőt. Működtek látványos siker nélkül, belső dicsőségben. Ismerték egymást. Nekik már nem kell a mi elismerésünk. Ők már ott vannak, ahol az értéket krisztusi mércével mérik. Nekünk kell az, amit a létből az életbe visszahoztak. Nekünk fontos a szemünk elől erőszakkal lemeszelt dimenzió, a leltár éléről durván kivakart istenség, a végtelen perspektíva, most, amikor a divatos ideológiák ismét karámból karámba terelnének bennünket. Vegyük tudomásul – bár fogcsikorgató keserűséggel – hogy ez a kor, amelyben élünk, a paradicsomi ember, a régi „primőr Égi ember" fokozatos anyagba-süllyedése után még az ötödik ember, az átmeneti ember kora. S ez a kor nem kedvez a szellemmel teli bölcseleteknek, a mítosz igazságait babonává alázza. Ugyan nem tiltják már a transzcendenciát, csak éppen a fősodorból folyamatosan kirekesztik.

 

Jankovich Ferenc - A fáklya kilobban

2 500 Forint

Ajánlás

A magát költőnek valló és akként is induló, a Nyugatban és  a Kelet Népében egyaránt publikáló Jankovich Ferenc regényének első kötetét tarja kezében az olvasó. A pentelei kőműves házból induló és onnan a párizsi Sorbonne-ig eljutó, népi gyökerű fiatalember mindenséget versbe venni vágyó szándéka metamorfizálódik pályája vége felé a magyar régmúlt dicső és tragikus eseményeinek hű tolmácsolásává történelmi regényeiben. Az akkora már sok kötetes költő, irodalomtörténész, szépíró, filológus a 60-as évek elején jut el addig a felismerésig, hogy mindazon alkotói előzmények, melyek addigi  pályáját meghatározták, koncentrálhatóak egy-egy nagy prózai műben. Ebből a felismerésből születik meg a Világverő Mátyás király is.

Jankovich regénytrilógiája egyszerre viseli magán a magyar gyökerű értelmiségi és az européer gondolkodó valóságábrázoló szándékának minden fontosabb jegyét. Lehetne az is a címe Jankovich Ferenc trilógikus regényének, hogy: a XV. század második felének története Magyarországon. Hiszen igaz ugyan, hogy mindhárom rész abszolút főszereplője Mátyás, emellett azonban az író felvonultatja a kor minden jelentős politikusát, leírja a korszak legfontosabb történéseit, mindezeket szinte kronológiai sorrendben. Ám mégsem lehetne ez a cím! Mert a mű több történelmi események regényes leírásánál.

A trilógia zárókötete (A fáklya kilobbant) a trónutódlásért folytatott küzdelmek izgalmas, színes leírása, melyben a korábrázolás, a korfestés, a változó európai realitások ábrázolása kerül a középpontba.

A világverő Mátyás király nem csak azért érdekes és izgalmas olvasmány ma is, mert részletes és alapos képet kapunk a magyar történelem egy dicső korszakáról, hanem azért is, mert lehetetlen nem észrevennünk, XXI. századi mai magyaroknak a történelmi és szituációbeli párhuzamokat saját korunkkal. Dilemmáink, küzdelmeink, sorskérdéseink ma is ugyanazok, mint már annyiszor. Hogyan legyünk európaiak magyarként, mit adjunk Európának, hogyan szólhatunk bele magunk és földrészünk sorsába. Mint már annyiszor, újra megmentői és kovászai lehetünk egy reményeink szerint megszülető új világnak. Ezért ajánlom e trilógiát minden gondolkodó magyarnak.

Takaró Mihály
irodalomtörténész

 

Jankovich Ferenc - A budai Napkirály

Jankovich Ferenc - A budai Napkirály
2 500 Forint

Ajánlás

A magát költőnek valló és akként is induló, a Nyugatban és  a Kelet Népében egyaránt publikáló Jankovich Ferenc regényének első kötetét tarja kezében az olvasó. A pentelei kőműves házból induló és onnan a párizsi Sorbonne-ig eljutó, népi gyökerű fiatalember mindenséget versbe venni vágyó szándéka metamorfizálódik pályája vége felé a magyar régmúlt dicső és tragikus eseményeinek hű tolmácsolásává történelmi regényeiben. Az akkora már sok kötetes költő, irodalomtörténész, szépíró, filológus a 60-as évek elején jut el addig a felismerésig, hogy mindazon alkotói előzmények, melyek addigi  pályáját meghatározták, koncentrálhatóak egy-egy nagy prózai műben. Ebből a felismerésből születik meg a Világverő Mátyás király is.

Jankovich regénytrilógiája egyszerre viseli magán a magyar gyökerű értelmiségi és az européer gondolkodó valóságábrázoló szándékának minden fontosabb jegyét. Lehetne az is a címe Jankovich Ferenc trilógikus regényének, hogy: a XV. század második felének története Magyarországon. Hiszen igaz ugyan, hogy mindhárom rész abszolút főszereplője Mátyás, emellett azonban az író felvonultatja a kor minden jelentős politikusát, leírja a korszak legfontosabb történéseit, mindezeket szinte kronológiai sorrendben. Ám mégsem lehetne ez a cím! Mert a mű több történelmi események regényes leírásánál.

A második kötet (A Budai Napkirály) a Magyarországot európai nagyhatalommá tevő , hatalma csúcsán lévő  férfit varázsolja elénk, aki számára egyformán fontos Magyarország emelkedése, illetve európaivá válása. Látjuk a nagyívű koncepciót kidolgozó, cselekedeteit gondosan megtervező államférfit, akit azonban minduntalan megbéklyóz magánéleti boldogságának beteljesületlensége. A hazai viszonyokon messze túllátó, egész Európát megújítani szándékozó nagy király Magyarország helyét tartósan Európa centrumában kívánja kijelölni.

Takaró Mihály
irodalomtörténész

 

Jankovich Ferenc - Világverő Mátyás király

Jankovich Ferenc - Világverő Mátyás király
2 500 Forint

Világverő

A magát költőnek valló és akként is induló, a Nyugatban és  a Kelet Népében egyaránt publikáló Jankovich Ferenc regényének első kötetét tarja kezében az olvasó. A pentelei kőműves házból induló és onnan a párizsi Sorbonne-ig eljutó, népi gyökerű fiatalember mindenséget versbe venni vágyó szándéka metamorfizálódik pályája vége felé a magyar régmúlt dicső és tragikus eseményeinek hű tolmácsolásává történelmi regényeiben. Az akkora már sok kötetes költő, irodalomtörténész, szépíró, filológus a 60-as évek elején jut el addig a felismerésig, hogy mindazon alkotói előzmények, melyek addigi  pályáját meghatározták, koncentrálhatóak egy-egy nagy prózai műben. Ebből a felismerésből születik meg a Világverő Mátyás király is.

 

Zsolt Béla - Kilenc Koffer - Zsolt Ágnes - Éva lányom

Zsolt Béla - Kilenc Koffer - Zsolt Ágnes - Éva lányom
2 500 Forint

Zsolt Béla és Zsolt Ágnes - Két könyv, két sors

A regény- és drámaíró, a politikába tévedt publicista Zsolt Béla az első világháborúban szerzett sebeiből sohasem gyógyult ki teljesen, s ezt súlyosbította a második világháború munkaszolgálata, majd Bergen-Belsen hat hónapos koncentrációs tábora. Az 1898-ban, Komáromban született Zsolt Béla alig múlt ötvenesztendős, amikor egy budapesti szanatóriumban, 1949 februárjában elhunyt. Felesége, maga is újságíró, néhány esztendő múltán követte: öngyilkos lett.

Tragikus sorsuknak a jelen kötet egyedülálló tanúságtételt szentel: először jelenik meg egyetlen kötet bordái között a kettős emlékirat: Zsolt Béla utolsó, már betegsége alatt szerzett, és azóta már világhírű regénye, a „Kilenc koffer", valamint Zsolt Ágnes szívet szorongató műve kislánya elvesztéséről és annak auschwitzi meggyilkolásáról.
Zsolt Béla regénye sorspanoráma. Alapötlete telitalálat. 1939 októberében, az európai háború kezdetén Párizsból a Simplon Expresszel Budapestre indult, azzal a frivol kifogással, hogy a felesége által csomagolt kilenc koffert más vonatra fel nem vették volna.

 

Cseres Tibor - Én, Kossuth Lajos

Cseres Tibor - Én, Kossuth Lajos
2 500 Forint

Ajánlás

Korán megtanultam olvasni, lehettem tán öt-hat éves. Fő oka burjánzó kíváncsiságom volt: mindent tudjak, amit a felnőttek. Mindent el is olvastam, ami a kezembe került, illetve amit könyvkötő nagyapám hazahozott műhelyéből. Jobbára tíz-, húsz-, ötvenfilléres ponyvákat, jobb esetben pengős regényeket. (Jobbára, mondom, mert köztük ott voltak P. Howard, azaz Rejtő Jenő könyvei is). Így került kezembe egy színes képekkel teli, emlékezetem szerint díszes kiadvány az 1848-as szabadságharcról. Nem volt túlságosan vastag a könyv, mihelyt végeztem vele, kezdtem elölről.

Óriási hatással volt rám, ahogyan a nép felkelt, ahogyan hadserege sorra nyerte a csatákat a túlerővel szemben, ahogyan a magyar forradalom segítségére sietett sok külföldi kiváló tábornok, és folytathatnám... Természetesen Petőfi, Kossuth, Bem „apó", Damjanich, Batthyány, Görgey – mind rajongott hősöm lett, akár Winnetou vagy Old Shatterhand. Ráadásul magyarok, a mieink! Ám a harc szomorú végét röviden, vagy tán sehogyan sem intézte el a könyv. Ezt akkor persze észre sem vettem.

Azután ahogy cseperedtem, iskolai tankönyveim valamivel talán árnyaltabban, de sohasem kudarcokkal, széthúzással is terhes, reménytelen valóságában tárták fel annak a valóban nagyszerű, heroikus kísérletnek a történetét. Egy pillanatig sem állítom, hogy ne született volna a hazai irodalomban az akkori küzdelmeket tárgyilagosan, akár tudományos alapossággal is elemző mű. Ha megerőltetem engem lassan cserbenhagyó memóriámat, még említhetnék is ilyet.

Ám olyan izgalmas, eddig ismeretlen részletekbe is beavató leírást, mint amilyennel most az Önök kezében tartott könyv szolgál, soha nem olvastam. Kossuth Lajos önéletrajza mintha egy rejtekajtót tárt volna fel számomra. Mennyi mindent értek már. Milyen egyszerű felismerni, mi miért történt úgy, ahogy történt. Kossuth néhol kegyetlenül önkritikus vallomásából, elbeszéléséből, annyira világosak – számomra legalábbis – addig homályos részletek. A nagy ember életrajza mögött éles kontúrral rajzolódik ki a magyar szabadságharc sok-sok csodája és hibája.

Izgalmas, hiteles, önkritikus, tárgyilagos, mélyen elemző ÖN-életrajz – írom fentebb. Amit nem Kossuth Lajos írt, nem is tollba mondta, hanem egy kitűnő magyar író, Cseres Tibor műve. Műfajilag fikció, tartalmilag dokumentum. Remek!

Vitray Tamás

 

Augusztus 20.

Augusztus 20. - Nemzeti Könyvtár
2 500 Forint

(Szent) István (király) labirintus

Keresem Ariadné fonalát múltértelmezéseink labirintusában.

Sok-sok éve nemzeti ünnepünk augusztus 20. Volt az Új kenyér ünnepe, volt az alkotmány ünnepe, s most újra: Szent István király és a magyar államalapítás ünnepe.
Hajdan az Új kenyér ünnepét Péter-Pálkor, június 29-én tartották a föld adományaiból élő földművelő magyarok. 1945-ben s még két évig szovjetek megszállta hazánkban a Kisgazdapárt tartott ezen a napon nagygyűlést, felvonulást, aratóünnepet. Rákosi Mátyás 1948-ban gátlástalanul „lenyúlta" a kisgazdáktól az élet ünnepét, és „áthelyezte" Szent István emléknapjára, augusztus 20-ra. 1949-ben – nemcsak erkölcstelen hazaárulók, de csavaros eszű stratégák is voltak a kommunisták! – augusztus 20-án léptették életbe (új kenyér = új alkotmány!) a szovjet mintára összetákolt, örökérvényűnek remélt egyeduralmukat biztosító, sztálinista alkotmányt, és 1950. január 25-én közzétették az elnöki tanács 1950:1. számú törvényerejű rendeletét: augusztus 20. az alkotmány és a Népköztársaság ünnepe.

Internacionalista alapelv, eszme, hitvallás: a múltat végképp eltörölni! 1950. január 25-én a hatalombitorló elvtársak hivatalosan eltörölték az új kenyér (kisgazda) ünnepét és (Szent) István király ezer éve élő emlékét. A múlt mindig bonyolult, ellentmondásos, nehezen áttekinthető, sokféleképpen értelmezhető. A politikusok mindig találnak magyarázatot a múltban történt nekik tetsző vagy nem tetsző eseményekre.

Hol vagy, István király? – költők keserűen reménykedő kérdése ezer éve.

 

Bál a havason - Erdélyi írók antológiája

Bál a havason - Erdélyi írók antológiája
2 500 Forint

A 19–20. század történelmi eseményei, tragédiái, a magyarság sorskérdései „felkergették az irodalmat" a Hargitára vagy a Fogarasi Havasokba. Pedig a 19. század második felében elindult a városiasodás, az épülő-szépülő városok hívták, csábították a hegyi embereket is, a falusi tanítókból lett költőket-írókat. Budapest mintájára Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen az írók kávéházakban találták magukat, hangosan vitatkozva művészetről, politikáról. Újságokat szerkesztettek, egymással versenyezve az olvasó kegyeiért. A városi színházakban magyar drámákat mutattak be, a színház semmihez sem hasonlító illata is belengte a szellem műhelyeit. A kiegyezés előtt Erdély sziget volt a magyar irodalom, a színház számára, ahová sokkal korábban Kelemen László is menekült az elnémetesedett magyar fővárosból. De aztán minden megváltozott, és létrejöttek a szellem tengelyei Budapest és az erdélyi központok között. Most már nem jelző volt az, hogy „erdélyi" vagy „magyar" író, inkább azt jelölte meg, az illető mely vidéken lakik, hol él.

És egyszerre mindez véget ért, jött az első világháború, román megszállás, a trianoni sztrichnin. Határrevízió, határzár. Ki- és áttelepülések, kétségbeesett gyökérkeresés, a történelem félelmetes árjában pörgött és süllyedt „Az elsodort falu." Mit tehet ilyenkor a szellem, az irodalom embere, az író, a költő? Hisz az újraegyesítésben, hisz a magyarság megmaradásában, ezért elkezd politizálni, kapaszkodik az anyaországba, programokat hirdet, harcol, üvölt.

 

Sárközi György - Mint oldott kéve, 2. kötet

Sárközi György - Mint oldott kéve, 2. kötet
2 500 Forint

1850-ben, egy évvel a levert magyar szabadságharc után, a megtorlások idején a kor nagy költője, Tompa Mihály írt verset A gólyához címmel, a távoli tájakra repülő vándormadártól kérve, hogy vigye hírét a tragédiát követő letargiának, annak, hogy „mint oldott kéve” széthullhat a nemzet. Ezt a sort választotta a Mednyánszky Cézár tábori főlelkész rendkívül kalandos életéről szóló történelmi regénye címéül a harminckét éves Sárközi György, aki 1931 előtt inkább lírai költőként volt ismert.

Aranyosmedgyesi Mednyánszky Cézár báró átdolgozott visszaemlékezései magyarul 1930-ban jelentek meg Budapesten, fordítója már korábban ismertette a tartalmát, például a Hadtörténeti Közlemények hasábjain. Nem tudjuk, hogy a báró magyarul vagy franciául vetette-e papírra memoárjait 1857-ben, nem sokkal tragikus halála előtt, a dél-francia tengerparton, de bizonyos, hogy a kézirat rokonához, az emigráns Mednyánszky Sándorhoz került Londonba, és ő angolul adta ki a szöveget a rákövetkező évben.

A könyv csak kis példányszámban került forgalomba, The Confessions of a Catholic Priest, azaz Egy katolikus pap vallomásai címmel. Óvári-Avary Károly gimnáziumi tanár és történész negyven­nyolc-negyvenkilences emlékek után kutatva talált rá az egyik kötetre Budapesten, Szumrák Ernő hagyatékában, aki a szabadságharc katonája volt, külföldre menekült, és személyesen ismerte Mednyánszky Cézárt. A tanár tudta, hogy ritkaságot tart a kezében, mert ez a mű nem szerepelt egyik magyar memoár-bibliográfiában sem. Azt is rögtön látta, hogy nemcsak kortörténeti szempontból fontos szöveg, hanem Jókai Mór tollára illő regényt lehet kerekíteni belőle, hiszen adva van egy fiatal hős, aki a keresztet magasra tartva, a rohamozó csapatok előtt ment a csatába, majd emigrált, távollétében ítélte halálra az osztrák császári bíróság, nevét a bitófára szegezték, szerelmes lett egy francia lányba, elhagyta a papi pályát, és egész Ausztráliáig hajózott egy árurakománnyal, mikor pedig azt elvesztette, aranyásónak állt.

 

Sárközi György - Mint oldott kéve, 1. kötet

Sárközi György - Mint oldott kéve, 1. kötet
2 500 Forint

1850-ben, egy évvel a levert magyar szabadságharc után, a megtorlások idején a kor nagy költője, Tompa Mihály írt verset A gólyához címmel, a távoli tájakra repülő vándormadártól kérve, hogy vigye hírét a tragédiát követő letargiának, annak, hogy „mint oldott kéve” széthullhat a nemzet. Ezt a sort választotta a Mednyánszky Cézár tábori főlelkész rendkívül kalandos életéről szóló történelmi regénye címéül a harminckét éves Sárközi György, aki 1931 előtt inkább lírai költőként volt ismert.

Aranyosmedgyesi Mednyánszky Cézár báró átdolgozott visszaemlékezései magyarul 1930-ban jelentek meg Budapesten, fordítója már korábban ismertette a tartalmát, például a Hadtörténeti Közlemények hasábjain. Nem tudjuk, hogy a báró magyarul vagy franciául vetette-e papírra memoárjait 1857-ben, nem sokkal tragikus halála előtt, a dél-francia tengerparton, de bizonyos, hogy a kézirat rokonához, az emigráns Mednyánszky Sándorhoz került Londonba, és ő angolul adta ki a szöveget a rákövetkező évben.

A könyv csak kis példányszámban került forgalomba, The Confessions of a Catholic Priest, azaz Egy katolikus pap vallomásai címmel. Óvári-Avary Károly gimnáziumi tanár és történész negyven­nyolc-negyvenkilences emlékek után kutatva talált rá az egyik kötetre Budapesten, Szumrák Ernő hagyatékában, aki a szabadságharc katonája volt, külföldre menekült, és személyesen ismerte Mednyánszky Cézárt. A tanár tudta, hogy ritkaságot tart a kezében, mert ez a mű nem szerepelt egyik magyar memoár-bibliográfiában sem. Azt is rögtön látta, hogy nemcsak kortörténeti szempontból fontos szöveg, hanem Jókai Mór tollára illő regényt lehet kerekíteni belőle, hiszen adva van egy fiatal hős, aki a keresztet magasra tartva, a rohamozó csapatok előtt ment a csatába, majd emigrált, távollétében ítélte halálra az osztrák császári bíróság, nevét a bitófára szegezték, szerelmes lett egy francia lányba, elhagyta a papi pályát, és egész Ausztráliáig hajózott egy árurakománnyal, mikor pedig azt elvesztette, aranyásónak állt.