Bál a havason - Erdélyi írók antológiája

Bál a havason - Erdélyi írók antológiája
Sorszám: 
62
2 500 Forint
+ postaköltség

A 19–20. század történelmi eseményei, tragédiái, a magyarság sorskérdései „felkergették az irodalmat" a Hargitára vagy a Fogarasi Havasokba. Pedig a 19. század második felében elindult a városiasodás, az épülő-szépülő városok hívták, csábították a hegyi embereket is, a falusi tanítókból lett költőket-írókat. Budapest mintájára Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen az írók kávéházakban találták magukat, hangosan vitatkozva művészetről, politikáról. Újságokat szerkesztettek, egymással versenyezve az olvasó kegyeiért. A városi színházakban magyar drámákat mutattak be, a színház semmihez sem hasonlító illata is belengte a szellem műhelyeit. A kiegyezés előtt Erdély sziget volt a magyar irodalom, a színház számára, ahová sokkal korábban Kelemen László is menekült az elnémetesedett magyar fővárosból. De aztán minden megváltozott, és létrejöttek a szellem tengelyei Budapest és az erdélyi központok között. Most már nem jelző volt az, hogy „erdélyi" vagy „magyar" író, inkább azt jelölte meg, az illető mely vidéken lakik, hol él.

És egyszerre mindez véget ért, jött az első világháború, román megszállás, a trianoni sztrichnin. Határrevízió, határzár. Ki- és áttelepülések, kétségbeesett gyökérkeresés, a történelem félelmetes árjában pörgött és süllyedt „Az elsodort falu." Mit tehet ilyenkor a szellem, az irodalom embere, az író, a költő? Hisz az újraegyesítésben, hisz a magyarság megmaradásában, ezért elkezd politizálni, kapaszkodik az anyaországba, programokat hirdet, harcol, üvölt.

 

Sárközi György - Mint oldott kéve, 2. kötet

Sárközi György - Mint oldott kéve, 2. kötet
Sorszám: 
61
2 500 Forint
+ postaköltség

1850-ben, egy évvel a levert magyar szabadságharc után, a megtorlások idején a kor nagy költője, Tompa Mihály írt verset A gólyához címmel, a távoli tájakra repülő vándormadártól kérve, hogy vigye hírét a tragédiát követő letargiának, annak, hogy „mint oldott kéve” széthullhat a nemzet. Ezt a sort választotta a Mednyánszky Cézár tábori főlelkész rendkívül kalandos életéről szóló történelmi regénye címéül a harminckét éves Sárközi György, aki 1931 előtt inkább lírai költőként volt ismert.

Aranyosmedgyesi Mednyánszky Cézár báró átdolgozott visszaemlékezései magyarul 1930-ban jelentek meg Budapesten, fordítója már korábban ismertette a tartalmát, például a Hadtörténeti Közlemények hasábjain. Nem tudjuk, hogy a báró magyarul vagy franciául vetette-e papírra memoárjait 1857-ben, nem sokkal tragikus halála előtt, a dél-francia tengerparton, de bizonyos, hogy a kézirat rokonához, az emigráns Mednyánszky Sándorhoz került Londonba, és ő angolul adta ki a szöveget a rákövetkező évben.

A könyv csak kis példányszámban került forgalomba, The Confessions of a Catholic Priest, azaz Egy katolikus pap vallomásai címmel. Óvári-Avary Károly gimnáziumi tanár és történész negyven­nyolc-negyvenkilences emlékek után kutatva talált rá az egyik kötetre Budapesten, Szumrák Ernő hagyatékában, aki a szabadságharc katonája volt, külföldre menekült, és személyesen ismerte Mednyánszky Cézárt. A tanár tudta, hogy ritkaságot tart a kezében, mert ez a mű nem szerepelt egyik magyar memoár-bibliográfiában sem. Azt is rögtön látta, hogy nemcsak kortörténeti szempontból fontos szöveg, hanem Jókai Mór tollára illő regényt lehet kerekíteni belőle, hiszen adva van egy fiatal hős, aki a keresztet magasra tartva, a rohamozó csapatok előtt ment a csatába, majd emigrált, távollétében ítélte halálra az osztrák császári bíróság, nevét a bitófára szegezték, szerelmes lett egy francia lányba, elhagyta a papi pályát, és egész Ausztráliáig hajózott egy árurakománnyal, mikor pedig azt elvesztette, aranyásónak állt.

 

Sárközi György - Mint oldott kéve, 1. kötet

Sárközi György - Mint oldott kéve, 1. kötet
Sorszám: 
60
2 500 Forint
+ postaköltség

1850-ben, egy évvel a levert magyar szabadságharc után, a megtorlások idején a kor nagy költője, Tompa Mihály írt verset A gólyához címmel, a távoli tájakra repülő vándormadártól kérve, hogy vigye hírét a tragédiát követő letargiának, annak, hogy „mint oldott kéve” széthullhat a nemzet. Ezt a sort választotta a Mednyánszky Cézár tábori főlelkész rendkívül kalandos életéről szóló történelmi regénye címéül a harminckét éves Sárközi György, aki 1931 előtt inkább lírai költőként volt ismert.

Aranyosmedgyesi Mednyánszky Cézár báró átdolgozott visszaemlékezései magyarul 1930-ban jelentek meg Budapesten, fordítója már korábban ismertette a tartalmát, például a Hadtörténeti Közlemények hasábjain. Nem tudjuk, hogy a báró magyarul vagy franciául vetette-e papírra memoárjait 1857-ben, nem sokkal tragikus halála előtt, a dél-francia tengerparton, de bizonyos, hogy a kézirat rokonához, az emigráns Mednyánszky Sándorhoz került Londonba, és ő angolul adta ki a szöveget a rákövetkező évben.

A könyv csak kis példányszámban került forgalomba, The Confessions of a Catholic Priest, azaz Egy katolikus pap vallomásai címmel. Óvári-Avary Károly gimnáziumi tanár és történész negyven­nyolc-negyvenkilences emlékek után kutatva talált rá az egyik kötetre Budapesten, Szumrák Ernő hagyatékában, aki a szabadságharc katonája volt, külföldre menekült, és személyesen ismerte Mednyánszky Cézárt. A tanár tudta, hogy ritkaságot tart a kezében, mert ez a mű nem szerepelt egyik magyar memoár-bibliográfiában sem. Azt is rögtön látta, hogy nemcsak kortörténeti szempontból fontos szöveg, hanem Jókai Mór tollára illő regényt lehet kerekíteni belőle, hiszen adva van egy fiatal hős, aki a keresztet magasra tartva, a rohamozó csapatok előtt ment a csatába, majd emigrált, távollétében ítélte halálra az osztrák császári bíróság, nevét a bitófára szegezték, szerelmes lett egy francia lányba, elhagyta a papi pályát, és egész Ausztráliáig hajózott egy árurakománnyal, mikor pedig azt elvesztette, aranyásónak állt.

 

Asbóth János - Álmok álmodója

Asbóth János - Álmok álmodója
Sorszám: 
57
2 500 Forint
+ postaköltség

A cím Asbóth regényének, az Álmok álmodójának utolsó mondata. Az akkori és a későbbi kritikusok fel is rótták neki, hogy regénye főhősét nem hagyta elpusztulni, ahogy azt egy valamirevaló írónak – a kritika szerint – kötelező. Mert ahogy ma is, a kritikus akkor is mindig a pusztulásban látta a művészet beteljesedését, szerinte kötelezően el kell buknia egy hősnek. Széchenyi a hős, a vátesz, mert elborult elmével, „látványos” körülmények között pusztult el, Kossuth a megalkuvó, mert életben maradt. És „munkálkodott, nem panaszkodott”. Madách Imre Tragédiája is visszhangtalan maradt a megírás idején, egyetlen ítész írása maradt fenn, aki azt vetette az író szemére, hogy Éva teherbe esett, így lehetséges, hogy „van tovább”. Micsoda dolog ez? Pusztuljon mindenki. Attól művészet a művészet.

Szerencsére az olvasóközönség „sok”, a kritikus nagyon kevés. Ezért fordulhat elő, hogy olyan könyv, mint az Álmok álmodója, sikeres alkotás a mai napig. Fogalom lett. Nem mindenki tudja azonnal az író nevét, de a regény címét ismeri. Vannak művek, amelyek áttörik az emlékezet falát maguktól csupán csak a mű erejével.

 

Gerencsér Miklós - Vörös könyv 2.

Gerencsér Miklós - Vörös könyv 2.
Sorszám: 
55
2 500 Forint
+ postaköltség

A szerző Gerencsér Miklós író, újságíró és lapszerkesztő. Győrött született, 1932. december 4-én. Aszófőn halt meg hetvennyolc évesen, 2010. május 17-én. Tanult szakmunkásképzőben, építőipari technikumban, egy évig az Iparművészeti Főiskolán. Politikai főiskolát is végzett, becenevén Foxi-Maxi egyetemet. Építőmunkásként Sztálinvárosban dolgozott.

A Sztálinváros szót a számítógép 2016-ban helyesírási hibának tünteti fel. A vas és acél egykori fővárosát Dunapentele falu helyén építette fel a kommunista ifjak szorgalmas serege. Mai neve Dunaújváros.

Gerencsér Miklós 1952-től 1956-ig a Magyar Távirati Iroda és a Néphadsereg című lap munkatársa volt. 1956-ban az MTI szolnoki irodáját vezette. Az oroszok becsukták, a szolnoki archívumban olvasható dokumentumok szerint elvették a cipőfűzőjét, majd néhány nap múltán nyitva hagyták az ablakot, hogy menjen, ha akar. Ment. Budapestre, albérletbe. Teherautón hurcolta a kórházakba a tejet és a kenyeret.

Gerencsér Miklósnak élete során huszonnyolc albérlete volt.
1956. késő őszén angyalföldi albérletében egy lábosból paprikás krumplit evett. Belépett egy fontos ember, és a megalakuló pártlaphoz, a Népszabadsághoz hívta munkatársnak. Az elvtársaknak kellett egy szorgalmas munkatárs.

Gerencsér Miklós érvényesülni akart. Ment. 1988-ig a Népszabadság munkatársa volt. A hatalmi központból bizonyos idő után kiszorították, a lap vidéki tudósítója lett. Aszófőn élt egy parasztházban, melyet saját kezével tett lakhatóvá.

 

Gerencsér Miklós - Vörös könyv I.

Gerencsér Miklós - Vörös könyv I.
Sorszám: 
54
2 500 Forint
+ postaköltség

A szerző Gerencsér Miklós író, újságíró és lapszerkesztő. Győrött született, 1932. december 4-én. Aszófőn halt meg hetvennyolc évesen, 2010. május 17-én. Tanult szakmunkásképzőben, építőipari technikumban, egy évig az Iparművészeti Főiskolán. Politikai főiskolát is végzett, becenevén Foxi-Maxi egyetemet. Építőmunkásként Sztálinvárosban dolgozott.

A Sztálinváros szót a számítógép 2016-ban helyesírási hibának tünteti fel. A vas és acél egykori fővárosát Dunapentele falu helyén építette fel a kommunista ifjak szorgalmas serege. Mai neve Dunaújváros.

Gerencsér Miklós 1952-től 1956-ig a Magyar Távirati Iroda és a Néphadsereg című lap munkatársa volt. 1956-ban az MTI szolnoki irodáját vezette. Az oroszok becsukták, a szolnoki archívumban olvasható dokumentumok szerint elvették a cipőfűzőjét, majd néhány nap múltán nyitva hagyták az ablakot, hogy menjen, ha akar. Ment. Budapestre, albérletbe. Teherautón hurcolta a kórházakba a tejet és a kenyeret.

Gerencsér Miklósnak élete során huszonnyolc albérlete volt.
1956. késő őszén angyalföldi albérletében egy lábosból paprikás krumplit evett. Belépett egy fontos ember, és a megalakuló pártlaphoz, a Népszabadsághoz hívta munkatársnak. Az elvtársaknak kellett egy szorgalmas munkatárs.

Gerencsér Miklós érvényesülni akart. Ment. 1988-ig a Népszabadság munkatársa volt. A hatalmi központból bizonyos idő után kiszorították, a lap vidéki tudósítója lett. Aszófőn élt egy parasztházban, melyet saját kezével tett lakhatóvá.

 

Schwajda György - Válogatott drámák

Schwajda György - Válogatott drámák
Sorszám: 
52
2 500 Forint
+ postaköltség

Na, majd most…

Az egyik apám első drámája, a Bohóc, amellyel sikerült rögtön drámapályázatot nyernie, és utána megvalósítania a „magyar álmot” – tűzoltókészülék-ellenőrből egyszerre író, dramaturg és színházi ember lenni. Belül valahol azonban megmaradt kisembernek, ahogy a hősei is. Nála senki se keressen gáncs nélküli lovagokat és hősszerelmeseket – gyarló, nyomorult, a rohanó világgal lépést tartani alig tudó, kiszolgáltatott emberekről szólnak a művek. És női sorsokról. Mert gondolhatjuk, hogy a Csoda Vencele éli át a tragédiát, a valódi dráma azonban Veronikáé. Aki ébren próbál maradni a rémálomban, aki kétségbeesve igyekszik megkapaszkodni a valóság egy aprócska morzsájában. Vagy a Szent Család Anyája, aki szívszorító, ugyanakkor gusztustalan módon machinálva akar szeretetet kicsikarni azokból, akik körülötte élnek. Sőt, ott van az 1992-ben bemutatott Száz év magány, Gabriel Garcia Marquez fantasztikus könyvének színpadi adaptációja – Ursula története családról, életről és halálról. Világsiker lett, köszönhetően a fantasztikus Törőcsik Marinak, Garas Dezsőnek, Kézdy Györgynek, Taub János rendezőnek és a Szolnoki Szigligeti Színház csapatának. És helyet kapott ebben a csonka válogatásban az utolsó önálló műve is, a Miatyánk – egy furcsa életkeresés, helykeresés története.

 

Szerb Antal - Utas és holdvilág - Pendragon legenda - Vörösmarty tanulmányok

Szerb Antal - Utas és holdvilág - Pendragon legenda - Vörösmarty tanulmányok
Sorszám: 
37
2 500 Forint
+ postaköltség

Zsibong az osztály, valamit kezdeni kell velük, lekötni a szanaszét kalandozó, minden ingerre odaforduló – és így a tanárt azonnal cserbenhagyó – kamaszfigyelmet. Nem tudom, melyik órán, miről jutott eszembe, hogy a Pendragon legendáról kezdjek el mesélni. És nemcsak a rózsakeresztes titkokról, a középkori misztikusokról, vagy épp a könyvtárban bimbózó szerelmekről – lenyűgözött, hogy egy hercegnő is belebolondulhat egy könyvmoly történészbe… –, hanem azokról a Szerb Antal-mondatokról is, amelyek nyugtalanítottak.

Nem akartam elfogadni az igazságukat, ám nem találtam a meggyőző cáfolatot sem. Egy helyütt az Earl azt mondja Bátkynak a régiek bölcsességéről: „mi nagyon sokat tudunk a természet apróka részleteiről; akkor az emberek többet tudtak az egészről.” De berzenkedtem John Bonaventura Pendragon kedélyes cinizmusa ellen is: „Minden jótett elnyeri méltó büntetését…” Diákjaimat kezdetben talán csak a beajánlott potya ötös mozgatta, hogy elolvassák, de hamarosan egész osztályok kaptak rá, mert hatni kezdett rájuk a középkori misztikum és az agyafúrt detektívregény, a költői borzongás és a lebilincselő mese varázslatos keveréke. Múlt ősszel, egy harmincéves osztálytalálkozón az egyik lány nevetve mesélte, hogy azóta is örök kedvence, és immár a gyerekeinél aratja sikereit a Pendragonnal…

 

József Attila - Válogatott versek

József Attila - Válogatott versek
Sorszám: 
50
2 500 Forint
+ postaköltség

A magyar művészvilág, szellemi élet sok résztvevőjétől kértek a szerkesztők javaslatot, milyen könyvet ajánlanak a Nemzeti Könyvtárba. Megtisztelt, hogy engem is megkérdeztek. Azt válaszoltam, nem lehet Nemzeti könyvtár József Attila nélkül, márpedig eddig még nem láttam műveit a sorozatban. Azt a választ kaptam, hogy a javaslatnak örülnek, de az utóbbi időben az egyes köteteket az ajánló látja el bevezetővel és jegyzetekkel. Vagyis elkészíti az ő személyes példányát.

Vállaltam a feladatot, arra gondolva, hogy hála Istennek, az országban sok József Attila kötet forog, sok száz között elmegy egy kicsit más, ami nekem is sajátom.

De azután megijedtem. Milyen jegyzeteket írhatok, hiszen nem vagyok esztéta? És különben is, József Attiláról nagyszerű tanulmányok tömege jelent már meg, nálam sokkal különb irodalmároktól. Éppen a múlt héten olvastam egy remek vadonatúj írást a Flóra versekről.
Mégis vállaltam, mert mindennél fontosabbnak tartom, hogy József Attila művei jelen legyenek abban a válogatásban, ami összefoglaló igénnyel jeleníti meg a magyar irodalmat. Még akkor is, ha ebben a sorozatban nagyszerű remekművek sora mellet olyan szerzők is szerepelnek, akik nem állnak közel hozzám.

 

Déry Tibor - Kéthangú kiáltás - Niki - Kedves bópeer...!

Déry Tibor - Kéthangú kiáltás - Niki - Kedves bópeer...!
Sorszám: 
51
2 500 Forint
+ postaköltség

A futóvadlövészetben az a szép, hogy a cél mindig mozog. Ha egy kritikus szeretné „belőni” magának Déry Tibort, alaposan fel kell rá készülnie. Nem várja meg a lövést. De nem csak a szakmai ítész bizonytalan. Az olvasó is. Mire átrágja magát a „Befejezetlen mondat”-on, belekezd egy másik műbe – és már egy teljesen más író néz vissza rá. Bizonytalan főszerkesztők, irodalomtanárok, színházi szakemberek. Itt egy teljes életmű, és mozog. Nem lehet eltalálni. Csak ritkán.

A csonttuberkolózisnak már négyéves korában el kellett volna vinnie magával a gyermek Déry Tibort, mégsem tudta megtenni. A kisfiú túl mozgékony volt, kicsúszott a szorításból, elszaladt. Déry jómódú családban nőtt fel, ez a betegség a nincstelenek „jussa”, értelmetlen az egész, hagyjuk is. Tanuljunk a legelegánsabb intézetekben, utazzunk St. Gallenbe, és sajátítsunk el ott nyelveket. Déry Tibor esetében semmi akadálya nem volt a jómódú tanulóéveknek. A St. Gallen-i iskolában, ahol két évet töltött 1911–12-ben, szép nyugodtan megtanult három nyelvet, mintha tudta volna, később ebből fog megélni mint műfordító. Akkor már kereskedelmi iskolát végzett. Apja bérházak tulajdonosa, a századforduló aranykora véget nem érőnek tűnik, a család úgy gondolja, ez már mindig így is marad. A gyerek hazajön, és a Nasici Rt., taringyártással és gőzfűrészeléssel foglalkozó szerb vállalat alkalmazottja lesz kerek hét évre, a világháború sem okoz különösebb törést a család életében.

 

Babits Mihály - Jónás könyve - A gólyakalifa

Sorszám: 
53
2 500 Forint
+ postaköltség

Babits, Bergson, Freud
Midőn Babits Mihály egy hallatlanul érzékeny olvasó módjára bekalandozta a világirodalmat, s e szabálytalan útja végső eredményeképpen papírra vetette Az európai irodalom történetét, annak újabb szakaszát folytonos küzdelemnek ábrázolta. E harc voltaképp az újítás vágya és a hagyományok között folyik. Egyik legfontosabb terepe az a küzdelem, mely a naturalizmus unt béklyóitól igyekszik megszabadítani a kifejezést és az emberábrázolást. Ilyen szemmel figyeli és jeleníti meg például Oscar Wilde művészetét, s ez témánk szempontjából azért érdemel különös figyelmet, mert letagadhatatlan, hogy a tükörképével önmagát is megsemmisítő Dorian Grey példázatát nem ok nélkül vetette fel a kritika mint A gólyakalifa Tábory Elemérének előképét.

Hogy az életben jó és rossz vívja nem szűnő harcát, réges-régi fölismerése az irodalomnak. Hogy egy emberben végzetesen összefonódhatik a két én, a kárhozatra kiszemelt és az üdvösséget váró, az sem nevezhető megdöbbentő újdonságnak. De hogy a kettő élete ily szorosan összefonódjék, ennek megjelenítésére már inkább az 1860-as évek utáni irodalomban találunk érzékletes példákat. „Az életem olyan volt, mint egy álom – így jellemzi önmagát Tábory Elemér A gólyakalifa indításában –, és az álmaim olyanok, mint az élet.” A kor magyar regényének is egyik központi, mondhatjuk: meghatározó motívuma az emberi személyiség szétesésének szorongató élménye.

 

Patai József - A középső kapu - Héber költők

Patai József - A középső kapu - Héber költők
Sorszám: 
49
2 500 Forint
+ postaköltség

Kedves Olvasó!
Nagy örömömre szolgál, hogy újra elérhetővé válnak Patai József, e hazánkban mára méltatlanul feledésbe merült, ám valaha ugyanitt a héber nyelvű irodalom egyik legkiválóbb értőjeként és népszerűsítőjeként ünnepelt író, költő és műfordító valószínűleg legnagyobb jelentőségű művei. Patai életútja pontos látleletét adja annak a kettős kötődésnek, amely a magyar zsidók világlátását, hagyományaikhoz és szülőföldjükhöz való hűségüket egyaránt meghatározta.

Ezt a kettősséget, mint az egyéni létezés gazdagabb megéléséhez elvezető adományt e kötet szerzője is élete minden rezdülésében büszkén magával hordozta. Így válhatott a gyöngyöspatai hászid környezetből származó, és a magasan jegyzett kisvárdai, sátoraljaújhelyi, huszti, nyitrai és szatmári jesivák, majd a budapesti rabbiképző egykori hallgatójából a bölcsészettudományok doktora, a valaha virágzó magyar zsidó közélet valószínűleg legfontosabb orgánumának, a Múlt és Jövő című folyóiratnak az életre hívója és nemzetközileg elismert tudós.

Magyarország annak idején százezrével szívta magához a közép-euró­pai zsidóság tömegeit. Ez a zsidóság egyben kovásza lett Magyarország fejlődésének. Nem túlzást azt állítani, hogy ezt az országot jelentős részben éppen zsidó vallású vagy származású művészek, írók, tudósok életműve tette ismertté a világban. Közéjük tartozott Patai József is, aki a sokak számára csábító, ám végül fájdalmas kudarcba torkollott asszimiláció helyett zsidóságának féltő és építő megőrzését, illetve a héber nyelvű irodalom Arany, Ady és József Attila nyelvén való megszólaltatását választotta.

Patai szentül hitte, hogy a héber Biblia valójában tartópillér, amelyen az egész nyugati civilizáció nyugszik. Ugyanezt érvényesnek tekintette a későbbi héber nyelvű irodalomra is, ezért döntött úgy, hogy az ősi nyelvet nem ismerő honfitársai számára is elérhetővé teszi annak számos örökbecsű remekét.

Legalább ilyen fontos számomra, hogy a magyarországi zsidó vallásosság egyik legmeghatározóbb irányzata, a hászidizmus avatott ismerőjeként több művében, így a kötetben helyet kapó Középső kapu című írásban is hiteles és élménygazdag beszámolót nyújt a hászid gondolkodásról, szokásokról olvasóinak. A most közreadott regényben bámulatos pontossággal jelenik meg előttünk a hajdan volt magyarországi zsidóság élete, a szakadatlan tanulással, önképzéssel és szorgalmas munkával eltöltött hétköznapok, és valósággal magunkkal ragad bennünket a hetente elkövetkező ünnepnap, a szombat szentsége, amelyben megmerítkezve a hászidok időlegesen hátrahagyhatták a szegénység igáját, hogy a lélek gazdagságát élő valósággá nemesítve közelebb kerülhessenek Teremtőjükhöz, és örömmel szolgálhassák az Örökkévalót.

Ez a csodákkal és mély bölcsességgel keretezett világ talán örökre eltűnt Magyarországról. Patai József sorait olvasva azonban a spiritualitással átitatott létmód ismét átélhetővé válik számunkra, és csak rajtunk múlik, hogy elődeink inspiráló példájával töltekezve ebből mit tudunk megvalósítani a saját életünkben.

Szeretném, ha e kötetet forgatva minél többen fedeznék fel maguknak az egyetemes és a magyar irodalom ismét hozzáférhetővé vált kincseit. Jó olvasást kívánok hozzá!

Köves Slomó,
az EMIH vezető rabbija

 

Illyés Gyula - Hunok Párisban

Illyés Gyula - Hunok Párisban
Sorszám: 
48
2 500 Forint
+ postaköltség

Hunok Parisban

Lectori salutem
Illyés Gyula a Hunok Párizsban című prózájában a XX. század második évtizede Párizsának hangulatát idézi meg. Az ott töltött idő, a néhány év meghatározó számára. „Párizs tett magyarrá”, vallja a költő a Kortársban 1974-ben megjelent beszélgetésében. Illyés Párizs-szeretete a hely szelleméből, a genius lociból táplálkozott. A fiatal író, látva az egyszerű francia ember világhoz és Franciaországhoz való viszonyát, ismeri fel a szabadság és hazaszeretet összetartozásának fontosságát.

„Végigjártam a kiállítási helyiségeket, a moderneket persze: órákig álltam a könyvesboltok utcára kitett ládái előtt, az új könyveket és folyóiratokat, ugyancsak a moderneket lapozgatva”, írja a könyvben, „a legújabb festmény, a legújabb gondolat, a legújabb remény, a legújabb közlemény kellett.” Nem Ady „álom” városa kellett neki, a XX. század eleji Párizst imádta: hogyan lehet hétfőn a keddet is megélni, a jelenben a jövőre is gondolni, újat alkotni.

 

Hamvas Béla - Öt géniusz - esszék

Hamvas Béla - Öt géniusz - esszék
Sorszám: 
47
2 500 Forint
+ postaköltség

Egy alig ismert szellemóriás
Hamvas Béla a magyar irodalomnak, a magyar szellem történetének magányos cédrusa.
Nem annyira magányos, társtalan és meg nem értett, mint Csontváry – de saját korában reménytelenül idegen lángelme. Nem olyan drámai, mint Ady vagy Füst Milán, nem olyan irodalmi kóborlovag, mint Márai, nem olyan lírai, mint Krúdy, nem olyan intellektuális világfi, mint Szentkuthy Miklós. De mindezek magányossága rokon az övével, és Bartók egyetemessége és asztrális egyedülléte, kozmikus érzékenysége és ébersége is. Mennyi monumentalitás, mennyi zordon nagyság – a Himalájának nincs ennyi csúcsa… És ha hozzávesszük mindezekhez Kerényi csillogását, Weöres álarcok mögötti időtlen metafizikáját s még megannyi sziporkázó értéket, okos tanítást vagy világot értelmező bölcsességet, nem is értjük, hogy a magyar szellemnek ebben az arany századában miért is kellett Hamvasnak ismeretlenként, szinte észrevétlenül sírba szállnia. Ha jól tudom, egy rövid, szemérmes, neki dedikált vers (az Új Emberben, Hoványi János akkoriban sem ismert és ma sem nagyon számon tartott költőtől): ez volt az egyetlen nekrológ, amellyel a nemzet búcsúztatta.

 

Március 15.

Március 15. - Nemzeti Könyvtár
Sorszám: 
42
2 500 Forint
+ postaköltség

Ünnep, ami évBevezető

Nem kétséges, hogy március 15. az a nemzeti ünnepünk, ami leginkább a közgondolkodás részévé vált.

Ünnep, amit nem kell magyarázni, bár az 1848-as forradalom és szabadságharc történetét – épp a részletek érdekessége miatt – érdemes újra és újra felidézni.
Ünnep, ami évről évre ismétlődően tartalmazza a már-már liturgikusan állandó elemeket, mégis alkalmas arra, hogy újabb szempontokkal gazdagítsa a történelemről és a közélet dolgairól való gondolkodást.

Ünnep, ami megihletett költőt, írót, muzsikust és festőt, s ezáltal kicsit el is emelkedett a valóságtól – a nemzeti mitológia részévé vált.